A gyermek társas kapcsolatokban való ügyességét, azt, hogy milyen könnyen teremt és őriz meg kapcsolatokat, sok tekintetben meghatározza a szülő-gyermek viszony, a kötődés szorossága és minősége, illetve a szülők társas kapcsolatai, a család önértékelése, nem utolsó sorban pedig a testvérek hatása. A társas készségekben az olykor önkéntelen, máskor nagyon is tudatos önálló fejlődés rendkívül fontos.

Ha bármilyen oknál fogva a társas készségek, és képességek elmaradnak a tipikusan elvárttól, a gyermek nehezebben találja az összhangot a környezetével, gyakran figyelmetlennek tűnik, mintha nem reagálna arra, ha kérnek, vagy kérdeznek tőle valamit. Nem csatlakozik a többiek játékához, nem vesz részt a közös tevékenységekben sem, és magányossá válik. Így a szabályok vagy normák kialakítása is problémát okozhat nála.

Az együttműködés és a kapcsolatteremtés módjait érdemes tudatosan felépíteni, ebben hasznos szakember segítségét kérni.