Blog

Erős akaratú gyermeked temperamentumának és erősségeinek megértése

Gyermeked erős akaratú vagy nagyon lelkes? Keményebben játszik, átlép határokat, többet követel? Netán gyermekpszichológia témájú cikkeket olvasva olvasva gyanúsan sokszor szembejött, hogy “ADHD”? Ha igen, akkor lehet, hogy gyermeked a tudomány szerint túláradó temperamentummal rendelkezik.

A gyerekek temperamentumának — személyiségük biológiai alapjainak — megértése segíthet abban, hogy megtudd, hogyan neveld őket, növeld erősségeiket, és csökkentsd a hatalmi harcokat, amelyek az erős akaratú gyermekeket kísérik.

Erős akaratú gyermeked megértése

Amikor a fiam körülbelül 3 éves volt, elkezdtem aggódni, hogy talán “helikopter-anyuka” vagyok. Tudtam, hogy túl sokat kőrözök a feje fölött, és nehezen tudtam hátralépni, hogy hagyjam érvényesülni.

Amit akkor még nem tudtam, hogy egy nagyon határozott gondolkodású és akaraterejű gyermek nevelésével álltam szemben.

Észrevettem, hogy más szülők beszélgetnek és nevetgélnek, miközben óvatos pillantásokat vetnek drága kisgyermekeikre, akik mindig nagyon gondosan megvizsgálták a játszótéren a csúszdához vezető minden egyes lépcsőfokot.

Ez szöges ellentétben állt a fiammal, aki úgy rohant egy játszótérre vagy bármilyen új helyzetbe, mintha teljesen az övé lenne – nagyjából nulla elővigyázatossággal vagy óvatossággal. És számomra ez azt jelentette, hogy figyelmesebbnek kell lennem és elkapnom őt a szabadesései során.

Idővel és egy kis tapasztalattal egyre hátrébb tudtam lépni, több teret adtam neki, és hagytam, hogy többet bukjon és essen el. Szóval igen, részben én voltam az oka. És idővel ő is szabályozottabbá vált, és még némi óvatosság is kialakult benne.

Nemrég az egyik barátnőmmel vacsoráztam, aki elmondta, hogy ő is aggódik és „helikopter anyukának” érzi magát, és irigyli azokat a szülőket, akik lazán tudnak beszélgetni a játszótéren. A lánya nagyon hasonlított a fiamra, kevésbé volt óvatos és körültekintő, mint a többi gyermek.

Pontosan mit jelent az, hogy “erős akaratú gyermek”?

Mindketten úgy jellemeztük gyermekeinket — mint akik nagyon lelkesek — mint akiknek erős akaratuk vagy határozott gondolkodásuk van.

Az intenzitás alatt olyan gyermekeket értettünk, akik keményebben játszanak, magasabbra másznak, gyakrabban keresik a fizikai kontaktust, impulzívabbak, és többször megsértik mások határait.

Olyan  gyermekek, akik szuper szorosan ölelik az anyukájukat, és lerohanják az apukájukat, olyanok, akik keményen és mélyen tudnak szeretni.

Az erős egy jó szó ezekre a gyermekekre. Erősek elméjükben, temperamentumukban és jellemükben egyaránt. Ez a tulajdonság később jó szolgálatot fog tenni a számukra.

Egy újfajta temperamentum: Az erős akaratú, túláradó gyermek

Fejlődéslélektanban azt a nyers személyiséget, amellyel a gyermek születik, temperamentumnak nevezik.

A temperamentum a gyermek saját természetes hajlama, hogy mennyire reaktív és szabályozott.

A kutatások számos különböző temperamentumtípust mutattak ki, de nagyrészt két fő kategóriára osztották őket: gátolt és gátlástalan (átlagos) közeledés.

A legtöbb gyermek bizonyos fokú elővigyázatosságot mutat az új helyzetekben. Lehet, hogy óvatosan felfedeznek egy új játékot, vagy lassan közelednek egy idegen felé. Így néz ki egy “átlagos” közeledési temperamentum.

A legtöbb kutatás a gátolt temperamentumú gyermekekre összpontosít, azokra a gyermekekre, akik rendkívül óvatosak, és hajlamosak visszahúzódni vagy ellenállni az új helyzeteknek. Ezek a gyermekek nagyobb valószínűséggel lehetnek szociálisan szorongóak.

Nemrégiben azonban a fejlődéspszichológusok azonosítottak egy harmadik temperamentumtípust, az erős akaratú, túláradó gyermeket.

„A túláradó személy távol áll attól, hogy egyszerűen csak reagáljon az adott környezetre, inkább erőteljesen cselekszik vagy újdonságot keres.”
Kay Redfield Jamison, Exuberance: The Passion for Life

Egy túláradó gyermek tulajdonságai csodálatos erősségek lehetnek, és jól szolgálhatják őket később a jövőben. Azonban, sok gyengéd útmutatásra lesz szükségük ahhoz, hogy eljussanak odáig.

Négy tipp egy erős akaratú gyermek neveléséhez

1. Értsd meg, hogy erős akaratú gyermeked így született.

Az első lépés túláradó gyermeked megértéséhez az, hogy felismerd, ez az ő temperamentuma, egyszerűen ilyen a habitusa.

Kate Degnan, Ph.D., a következőképpen írja le a túláradó gyermekeket:
• Örömteliek még az apró törekvések és célok elérésekor is.
• Aktívan közelednek az új dolgokhoz és emberekhez.
• Felfedezik a körülöttük lévő világot, és úgy tűnik, valóban élvezik ezt a felfedezést.

Rendkívül pozitívak, szociálisak és készek az új dolgok befogadására.

Emlékszem, amikor a fiam hároméves volt, meg kellett tanítanunk neki, hogy nem ülhet csak úgy oda bárkihez egy étteremben. Nem habozott odamenni, köszönni, leülni, és elkezdett beszélgetni egy vele egykorú fiúval egy másik asztalnál. Ezt a nyitottságot nem mi tanítottuk neki. Egyszerűen ilyen volt a viselkedése.

Az erős akaratú temperamentum biológiai gyökerei

Amikor azt vizsgálták, hogy a csecsemők milyen készséggel közelítenek az új helyzetekhez, a kutatók eltérő agyi reakciókészséget találtak a túláradó gyermekeknél, akik hajlamosak optimistán közelíteni az új dolgokhoz, szemben a gátlásosabb és az új dolgokat inkább kerülő csecsemőkkel.

Valójában a közeledési hajlam és a túláradó jellem az agy bal homloklebenyének aktivitásával függ össze, míg a gátlásosság és az új helyzetekkel/emberekkel szembeni óvatosság az agy jobb homloklebenyének aktivitásával függ össze.

Gyermeked azért túláradó, erős akaratú és határozott gondolkodású, mert így született. Nem úgy viselkedik, mint más gyermek, mert az ő agya másképp működik. Ha ezt tudod, megváltoznak a vele szembeni elvárásaid és az, ahogyan neveled őt.

2. Vedd észre az erős akaratú gyermeked erősségeit és örömét!

Hajlamosak vagyunk csak a makacsságra, az intenzitásra és az akaratosságra összpontosítani, melyek a túláradó léttel járnak együtt, ám egy túláradó gyermeknek számos pozitív tulajdonsága is van.

Ők igazán örömteli gyermekek! Impulzívak igen, de egyben lelkesek, szórakoztatóak és vidámak is!

Sok elvárásunk és hiedelmünk a “címkézések” miatt alakulnak ki. Lehet, hogy a nagyon lelkes és túláradó gyermekünkről azt gondoljuk, hogy követelőző, makacs, dacos és egy dologra tud csak figyelni. Változtassuk meg ezeket a címkéket.

______ helyett nevezzük inkább így: ______
Követelőző … Vezetői készségek
Makacsság … Kitartás
Dacosság … Függetlenség
Egyközpontúság … Fókuszált figyelem

Az igazság az, hogy a nagyon lelkes gyermekek számos tulajdonsága jó szolgálatot tesz majd nekik a jövőben. Amikor még kicsik, és az önszabályozásuk még nem teljesen fejlett, ezek a képességek ügyetlenek, intenzívek és néha nagyon frusztrálóak lehetnek a szülők számára. De pontosan ezekben a kigyermekkori években lesz ránk a legnagyobb szükségük.

3. Légy gyengéd és játékos az erős akaratú gyermekeddel.

Egy vizsgálatban az erősen túláradó gyermekek több viselkedési problémát is mutattak az iskolában. Ha azonban ezeknek a gyermekeknek az édesanyja érzékenyen reagáló volt, a viselkedési problémákhoz való kapcsolat megszűnt.

A gyengéd fegyelmezés ebben az esetben azt jelentette, hogy „udvarias javaslatokkal, célzásokkal és játékos megjegyzésekkel” (Degnan, 2015) próbálták rávenni gyermekeiket, hogy távolodjanak el a játékoktól és térjenek vissza feladataikhoz.

Számít, hogy hogyan neveljük őket.

Ennek egyik módja, hogy játékokkal és szórakoztató tevékenységekkel gyakoroljuk a szabályozást. A túláradó gyermekekből egy dolog nem hiányzik: a részvételi és csatlakozási hajlandóság.

Például, ha együttműködésükre van szükségünk ahhoz, hogy kilépjünk az ajtón, csináljunk belőle játékot. A túláradó gyermek szó szerint ráugrik a lehetőségre, hogy „felvegye békacipőjét, és az autóhoz ugorjon.”

Használd ki játékos természetüket azzal, hogy önmagad is játékossá válsz.

A játékos szülői nevelés minden gyermeknél messzire vezethet, ám úgy gondolom, hogy ez különösen jól működhet túláradó gyermekeknél.

4. Tanítsd meg erős akaratú gyermekednek az önszabályozást

Az élethez való vidám és gondatlan hozzáállással együtt jár egy impulzív oldal is.

A túláradó gyermekekről megállapították, hogy nagyobb kockázata van náluk a bomlasztó viselkedésnek, ADHD kialakulásának és az ártalmas szokások kialakulásának (szex, drogok, alkohol) fiatal felnőttkorban.

Ez nem fest túl optimista képet. A jó hír viszont az, hogy a kutatók megállapították, hogy e lehetséges kimenetel mögött nem feltétlenül maga a túláradó jellem áll, hanem inkább a túláradó és a gyenge szabályozási képességek kombinációja.

Ha egy túláradó gyermek képes jól szabályozni önmagát, akkor lehetséges, hogy ezek a szabályozási készségek megvédik őt az esetleges jövőbeni problémáktól.

Tehát a fontos dolog amelyre itt összpontosítani kell, az önszabályozás. A túláradó jellem általában kéz a kézben jár az impulzivitással és az önszabályozási problémákkal.

MIÉRT?

Nos, ez valószínűleg a temperamentumukra vezethető vissza. Egy elővigyázatos és óvatos gyermeknek természetesen több ideje van átgondolni, hogyan fog megközelíteni egy helyzetet, és hogyan fog reagálni. A túláradó gyermek gondolkodás nélkül ugrik bele a dologba.

Meg kell tanulniuk lelassulni, megállni, elgondolkodni.

Nemcsak azt kell megtanulniuk, hogyan szabályozzák a negatív érzelmeiket, például a frusztrációt, hanem azt is, hogyan szabályozzák az izgalmat és a pozitivitást.

A JÓ HÍR: Míg a túláradás önmagában nem sokat változtat, a szabályozás tud és fog is.

Túláradó gyermekek szüleiként tudatosan arra kell összpontosítanunk, hogy olyan stratégiákat tanítsunk a gyermekeinknek, amelyek segítenek nekik szabályozni a viselkedésüket.

Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szükséged, fordulj a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudod nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/

Reagálás helyett inkább válaszolj a gyereknek: 3 lépéses pozitív szülői rendszer

Képzeld el, hogy kevesebb hatalmi harcod lehet a gyermekeddel, mi ennek a titka? Egy egyszerű, 3 lépésből álló pozitív szülői rendszer, amely elválasztja az érzéseket a viselkedéstől, így elismerheted gyermeked érzéseit, miközben határokat szabhatsz. A pozitív fegyelmezés a mikromenedzselés vagy ellenőrzés helyett a szülő-gyermek kapcsolatra összpontosít. Ez a 3 lépésből álló pozitív szülői magatartásról szóló gyors útmutató minden, amire csak szükséged van ahhoz, hogy még ma elkezdhessed!

Megetettem a kiskutyát. Aznap volt az első „kölyökkutya óráján”, és nagyon éhes volt. Szó szerint táncolt az ételéért. Pontosan abban a pillanatban, amikor letettem a tálját, a fiam a leghangosabb teherautójával berohant a szobába, egyenesen a kiskutya felé, megijesztette, és egyben lenyelte az eledelét.

Még akkor is folytatta, amikor látta ezt a reakciót. Megkértem, hogy hagyja abba. Újra és újra megkértem. Aztán egy olyan pillanatban, amire nem vagyok túl büszke, odamentem hozzá, és nagyon hangosan, közelről a fülébe azt mondtam: STOP!

Működött. Megállt. De egyben feldúlt, meglepett és megbántott is volt. „Miért kiabáltál a fülembe, mama?” – kérdezte könnyeivel küszködve. Szörnyen éreztem magam. Miért tettem ezt, kérdeztem magamtól? Megmondom, miért – mert fáradt voltam, stresszes, vacsorát készítettem, éhes voltam, – amit csak akarsz – és kiakadt a biztosítékom.

Még gyermek fejlődésből szerzett diplomával és rengeteg ismerettel is – hibákat követek el. Mindannyian hibázunk. A szülői tökéletesség nem méltó cél. De jobban akartam csinálni. Szükségem volt egy olyan rendszerre, amit akkor is használhatok, amikor úgy érzem, hogy elszakad a cérna.

Szükségem volt egy mindent eldöntő stratégiára, amely magában foglalja azokat a pozitív fegyelmezési módszereket, amelyekről tudtam, hogy jól beváltak a fiamnál, és amelyeket a tudomány is alátámaszt. Valami, amit könnyű megjegyezni, ami szokássá válhat, amit könnyen átadhatok a férjemnek, hogy a fegyelmezésünk következetes, gondoskodó és hatékony legyen.

3 lépéses útmutató a pozitív szülői neveléshez: Reagálás helyett válaszolj gyermekednek (ELKAPTA: Elismerés, Kapcsolódás, Tanítás)

Első lépés:
Ismerd el gyermeked érzéseit

Az első lépés gyermeked viselkedésének megváltoztatásához (a pozitív fegyelmezéshez) az, hogy empatikusan átérezzük, min megy keresztül. Ahhoz, hogy ezt konkrétan megtehessük, először is ismerjük el, hogy mit éreznek.
Az érzelmek elismerése a pozitív szülői nevelés egyik alapköve.

Hogyan csináld: Érzelmek elismerése

Kerülj szemmagasságba gyermekeddel, és kérdezd meg, hogyan érzi magát. Kisebb gyermekek esetében megnevezheted az érzelmet is. Kezdetben ne törődj a viselkedésével vagy az érzelem kifejezésével – egyszerűen csak segíts gyermekednek azonosítani az alapvető érzést.

„Látom, hogy teherautóval szeretnél reakciót kiváltani a kiskutyából. Játszani akarsz vele?”

„Látom, hogy durván bánsz a barátoddal a játszótéren. Nagyon frusztráltnak érzed magad?”

„Látom, hogy ideges vagy, mert ideje menni. Szomorú vagy a távozás miatt?”

Hallgasd meg a válaszukat, majd érezz velük együtt. Mondhatsz olyan dolgokat, hogy „ez nehéz”, „ez felzaklató”, „ez szomorú” vagy „én is éreztem már ilyet”.

A gyermekek érzelmeinek elismerése segít megérteni az érzelmeiket, és jobb empátiához és proszociális viselkedéshez vezet, különösen a fiúk esetében. Az érzelmekről való beszélgetés a kisgyermekeknél több megosztó és segítő magatartással is jár.

Amikor elkezded ezt a beszélgetést az érzelmekről, akkor a szívükre hallgatsz. Válaszul úgy fogják érezni, hogy biztonságban vannak, ha ezeket az érzelmeket kifejezhetik neked. Azzal, hogy keresztülvezeted gyermeked az érzelmein, segítesz neki megalapozni az érzelmi intelligenciát és szabályozást.

Második lépés:
Fizikai kapcsolattal segítsd gyermeked érzelmeinek szétterjedését

Miután elismerted érzéseit, itt az ideje, hogy fizikailag is kapcsolódj a gyermekedhez, ami segít, hogy az érzelmeit legyen hová helyeznie.

Ha először kapcsolatot teremtesz gyermekeiddel, mielőtt kijavítanád viselkedésüket, vagy megkérnéd őket, hogy változtassanak viselkedésükön, sokkal valószínűbbé teszed az együttműködést.

A kulcs az, hogy megmutassad gyermekeidnek, hogy elfogadod őket, még akkor is, ha nagy érzelmeik vannak. Nem a viselkedésüket kell elfogadnod, hanem azt, hogy kik ők és hogyan éreznek. Ez az elfogadás a pozitív szülői nevelés egy kulcsfontosságú eleme.

Hogyan csináld: Kapcsolatteremtés a gyermekeddel

Miközben megsimogatod gyermeked hátát, mondhatod: „Nehéz várni. Szerintem is néha nehéz várni.” (Itt együtt érzel, normalizálod az érzelmeket, és fizikailag is kapcsolódsz – „Itt vagyok veled”).

„Nagyon frusztrált vagy. Szeretnél úgy dobbantani, mint egy dinoszaurusz? Mit szólnál egy öleléshez?” (Itt a frusztráció levezetésének fizikai módját és fizikai kapcsolatot kínálsz).

„Feldúlt vagy azért, mert mennünk kell, szeretnél egy ölelést?” (Itt egy stresszoldó öleléssel oszlatod el az érzelmeiket).
Az ölelés erőteljes lehet. Kimutatták, hogy pufferként hat a stressz ellen, különösen az anyukától kapott ölelések.

Ez a stratégia lenyűgözött, amikor a fiam kisebb volt és dührohamai voltak. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy működni fog. De a legtöbbször, miután megöleltem, a feszültség és a düh könnyekké olvadtak a karjaimban. És akkor a hiszti véget ért.

Az elismerés és a kapcsolódás gyakran egyszerre történnek. Ahogy elismered gyermeked, egyúttal lehetőséget is adsz neki, hogy az érzelmeit rajtad keresztül élje ki. Segítesz neki abban, hogy ezt az érzelmet levezesse. Ez egyben az érzelmi intelligencia alapjait is lefekteti.

Azzal, hogy megnevezed gyermekeid érzelmeit, és kapcsolatba lépsz velük, megtanítod őket arra, hogyan kezeljék érzelmeiket egészségesen – nem arra, hogy elzárják az érzelmeiket, vagy hogy az érzelmeik alapján cselekedjenek, hanem arra, hogy kifejezzék és megosszák azokat.

A kapcsolódás néha nehezebbé válik, ahogy a gyermekek felnőnek. A kapcsolat fenntartásának témájával a pozitív szülői nevelésről és a tizenévesekről szóló bejegyzésemben foglalkozom.

Harmadik lépés:
Tanítsd meg gyermekednek a pozitív viselkedést és az érzelmek kifejezésének egészséges módjait

Most, hogy a gyermeked elismerést kapott és úgy érzi, hogy kapcsolatban áll veled, eljött az idő, amikor megtaníthatod neki, hogy mit tegyen legközelebb.

Ezért olyan hatékony a pozitív szülői nevelés ELKAPTA módszere — a gyermeknek olyan eszközöket adsz, amelyekkel tudja, mit kell tennie legközelebb. A „fegyelmezés” nem a büntetésről vagy a félelemkeltésről szól, hanem a tanításról, az érzelmek kezelésének módjainak biztosításáról, arról, hogy rájöjjön, hogyan jöjjön ki másokkal.

A fegyelem szó eredeti jelentése a latin disciplina szóból származik, ami „tanítás, tanulás”, és a tanítvány szóval rokon.

Szülőként tehát tanítók vagyunk. Ahhoz, hogy rávegyük gyermekünket arra, hogy változtasson a viselkedésén, minden arról szól, hogy olyan módon mutassuk ezt be, amely képessé teszi a gyermeket arra, hogy változtatni akarjon — így néz ki a „fegyelmezés” a pozitív szülői nevelés szempontjából.

Ha a gyermekek úgy érzik, hogy felhatalmazást kaptak, akkor belsőleg motiváltak lesznek arra, hogy megváltoztassák a viselkedésüket, ahelyett, hogy külsőleg, fenyegetésekkel és félelemmel kellene irányítanod őket (ami, spoiler veszély, nem fog működni).

Ráadásul, ha a gyermeked saját maga is reaktív állapotban van, a kioktatás sem fog segíteni. Kutatások szerint a legtöbb helyzetben a tárgyalás és az érvelés a két leghatékonyabb fegyelmezési stratégia.

A gyermekek viselkedése az életkorral változik. Körülbelül 18 hónapos kortól 5 éves korig a közvetlen dac csökken, ám az egyszerű elutasítás és alkudozás az életkor előrehaladtával növekszik. Azoknál az 5 éveseknél, akik a dac vagy az elutasítás helyett gyakrabban használták az alkudozást, kisebb valószínűséggel alakultak ki pszichológiai viselkedési problémák, például externalizációs zavarok.

A pozitív nevelés során alkalmazott stratégiák a következők: tárgyalás, érvelés, választási lehetőségek felkínálása, korlátokon belüli kompromisszumok kötése, melyek mind hatékonyak és segítenek megalapozni a gyermek hosszú távú problémamegoldó képességét.

Hogyan csináld: Tanítás tárgyalással

„Mennünk kell, annyira jól éreztük magunkat! Csinálj még egy utolsó dolgot, és már megyünk is. Legközelebb tovább maradunk. Legközelebb külön figyelmeztetlek, hogy tudjad mikor kell indulni, és gondoskodom róla, hogy kicsit korábban érjünk oda, hogy több időd legyen játszani. Mit fogsz csinálni legközelebb, amikor eljön az indulás ideje? Mi a mi új jó szokásunk? Választunk egy utolsó dolgot, amit csinálhatunk!”

Hogyan csináld: Tanítás érveléssel

„Mit gondolsz, mi történne, ha mindig nagyon hangosak lennénk a kiskutya körül, amikor eszik? Mi lenne, ha valaki megijesztené, amikor eszik?” Fiam: „Talán abbahagyná az evést.” „Igen, és akkor megbetegedne, igaz?” Fiam: „Igen, nem akarom, hogy megbetegedjen.” „Nem, nem akarod, tudom, hogy nem akarod, de most már tudjuk, mit kell tennünk, amikor eszik, nem igaz? És ezt legközelebb nem felejted el. Te leszel az, aki gondoskodik arról, hogy minden nyugodt legyen, amikor eszik. Ez lehetne a te feladatod!”

Hogyan csináld: Tanítás egy kis szünetet tartásával

„Nem lökdösődhetünk a játszótéren, még akkor sem, ha frusztráltak vagyunk. Mit kezdhetünk a frusztrációnkkal? Dobbanthatunk a lábunkkal? Hadonászhatunk a karjainkkal? Dobjuk el dühösen a labdánkat? Tartsunk együtt egy kis szünetet, amíg jobban nem érezzük magunkat.”

Hogyan működik mindez együtt: Példa a pozitív nevelés ELKAPTA-módszerének alkalmazására

Néha az Elismerés, a Kapcsolódás és a Tanítás szinte egyszerre történik.

Képzeld el, hogy gyermeked megüt egy másik gyermeket a játszótéren. Odamész hozzá, és határozottan megragadod a kezét, megállítod a viselkedését (Kapcsolódás), miközben azt mondod: „Látom, hogy dühös vagy” (Elismerés), majd ezt követi a Tanítás: „Nem baj, ha dühös vagy, és úgy dobbantasz, mint egy dinoszaurusz, de nem szabad megütni másokat. Tartsunk együtt egy kis szünetet a padon.”

Aztán lépj tovább a következő dologra, és bármennyire is nehéz lehet szülőként, engedd el ezt az interakciót. Térj vissza, vegyél lélegzetet, és engedd el.

A gyermekek jók az elengedésben és a továbblépésben, mi nem. Mi a nehéz interakciókon elidőzünk. Én például azon szoktam elidőzni, hogy megkérdőjelezem, hogyan kezeltem a helyzetet.

Az ELKAPTA módszerrel több önbizalmad lesz a tetteidben, és ez segíthet abban, hogy te magad is nyugodt maradj, és lehűtsd a belső kritikus énedet.

Ha arra gondolsz, hogy proaktívan reagálsz a gyermekedre, azt fogod tapasztalni, hogy ezek a pillanatok lesznek az alapjai azoknak a szociális és érzelmi eszközöknek, amelyeket a gyermeked egész életében használni fog.

Amikor az ELKAPTA módszert használod, ahelyett hogy pusztán reagálnál gyermekeidre, segítesz nekik megtanulni a problémamegoldást. Megtanítod őket arra, hogyan változtathatnak viselkedésükön.

Hogyan bátorítsd a gyermeked: Bátorság és elszántság az újbóli próbálkozásra

Gyermeked felveszi a kabátját. Óvatosan a fejére húzza a kapucnit, hogy mindkét karját be tudja dugni az ujjába — ezt a trükköt még az óvodában tanulta. Az egyik karját sikeresen bedugja, majd a kapucni leesik. Újra és újra próbálkozik, majd végül felkiált: „ANNNYAAA SEEEGÍÍÍTS!”. (Már ha szerencséd van, ha nincs, akkor csak érthetetlen sikolyokat hallasz).

Vagy mi a helyzet ezzel a forgatókönyvvel: Elviszed gyermekeid a parkba. Az egyik a másik előtt szalad, és a kisebbik gyermeked nem tud lépést tartani vele. A nagyobbik gyermek előbb ér oda a játszótérhez, a kisebbik gyermek pedig a földre veti magát, mert nem ő lett az „első”.

Nálatok is vannak ilyen pillanatok?

Valószínűleg a válasz igen, hiszen mindannyiunknál vannak!

Az érzelmek szabályozásának megtanulása az érzelmi intelligencia egyik aspektusa, és a gyermekkor egyik legfontosabb feladata.

Mi történik, amikor „helyrehozzuk” a dolgokat gyermekeinknek

Mi az első ösztönös cselekedeted ilyen helyzetekben? Az, hogy helyrehozd.

Odafutsz és felsegíted a lányod kabátját, hiszen már úgyis késésben vagytok. Megkéred a nagyobbik gyermekedet, hogy hagyja, hogy a kisebbik legyen az első.

Probléma megoldva. Krízis elhárítva (kérlek, csak legyen 5 perc békém a következő válság előtt).

Vagy mégsem?

Amikor közbelépünk, és megteszünk dolgokat a gyermekeink helyett, vagy helyrehozunk valamit, megfosztjuk őket a tanulás lehetőségétől.

És nemcsak a feladat vagy a készség elsajátításáról, hanem a kihívással és a stresszel együtt járó érzelmek kezeléséről is szó van itt.

Egy tanulmány szerint, minél inkább próbálták az anyák szabályozni gyermekük érzelmeit, annál nehezebben tudták a gyermekek szabályozni érzelmeiket egy későbbi feladat során, amikor egyedül voltak.

Nem az határoz meg minket, ami velünk történik. Hanem az, hogy hogyan kezeljük a kihívást, ami a jellemünket építi.

Valójában vannak tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy amikor a felnőttek kihívásokkal, sőt tragédiákkal szembesülnek, az képes arra, hogy a mélyreható fejlődés időszakába repítsen bennünket.

Egy tanulmány megállapította, hogy amikor a gyermekek dühösek voltak, jobban oldottak meg problémákat, mint ha boldogok vagy szomorúak voltak.

A negatív érzelmek, különösen a frusztráció és a harag, a motiváció táplálására szolgálhatnak, annak érdekében, hogy elérjünk valamit, megcsináljuk, és kitartsunk mellette.

A kihívások (pl. kudarc, frusztráció, csalódás, nehéz idők, akadályok) lehetőségként való felfogása a tanulás, a növekedés és az erősebbé válás egy módjaként, a szívósság pszichológiai definíciója. Nem csak túlélni kell a stresszt vagy a kihívást, hanem gyarapodni is általa.

Hogyan BÁTORÍTSD A GYERMEKED: Bátorság és elszántság az újbóli próbálkozásra

Bárhogy is nevezzük, akár szívósságnak, ellenálló képességnek, igazi bátorságnak, tudjuk, hogy gyermekeinknek meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék a stresszt.

És az első lépés a mentális erő kifejlesztéséhez az, hogy képesek legyenek átvészelni a saját érzelmeik viharait.

Tehát, hogyan csináljuk?

Nézzük, ahogy a kabáttal küzdenek, hagyjuk, hogy a dühkitörésük véget érjen? Dobjuk be őket érzelmeik mélyére, és reméljük, hogy úszni kezdenek?

Nem, úszógumikkal és gondviselő szemekkel vezetjük őket a vízbe, amíg csemetéink érzelemszabályozó rendszere éretté nem válik. De nem úszunk helyettük, hanem megtanítjuk őket, hogyan ússzanak egyedül.

mikor kell közbelépni

Ha nincs elég kihívás, akár kognitív, akár érzelmi szempontból, akkor egy megmerevedett állapot alakul ki. Gyermeked napjának nagy része ilyen. Rutinszerű dolgok elvégzése, a már megtanult készségek gyakorlása, egyszerűen csak a puszta létezés.

A gyerek napjának jelentős részét azonban azzal tölti, hogy kihívásokat és kudarcokat él át. Megtanulják a kabátjuk cipzárját felhúzni, leírni a nevüket, megosztani dolgokat, vezetni, követni, szabályozni stb.

Amikor kihívásokkal szembesülnek, akkor fejlődnek.

Kihívás = Tanulás

A nap jelentős részében gyermeked az U betű alján lesz.

Nem baj, ha néha csak úgy elvannak, de némi kihívás nélkül fejlődési és tanulási motivációjuk elszáll.

Ha azonban túl sok kihívást kapnak, kiégnek, elszakadnak, dührohamot kapnak, vagy érzelmi zűrzavarba kerülnek.

Tehát mikor avatkozz be? Amikor már túl sok.

Amikor annyira frusztráltak, hogy nem tudják megoldani a problémákat. Amikor annyira stresszesek, hogy nem tudnak koncentrálni. A megérzéseidre kell hagyatkoznod, de tudni fogod, mikor túl sok.

És még mielőtt eljutnának erre a pontra, tegyél néhány javaslatot, hogy segíts nekik a problémamegoldásban és az érzelmeik feldolgozásában – de ne tedd meg helyettük a dolgot, és ne hozd helyre,

Szülőként legtöbbször azt látjuk, hogy gyermekeink tanulnak, ilyenkor mi hátralépünk, és figyeljük a folyamatot. Itt-ott néha segítünk. Ellenállunk annak, hogy a gyermekeinkért megtegyünk dolgokat.

De mi van akkor, amikor a gyermekeink érzelmeiről van szó? Közbelépünk, megállítjuk őket, helyrehozzuk a dolgot, vagy azt mondjuk nekik, hogy nyugodjanak le a szobájukban.

Az erős érzelmi megnyilvánulások sokunk számára kiváltó okok. Nehéz nyugalmas, kellemes, egyenletes érzelmi állapotban tartani magunkat, amikor a mellettünk lévő kis emberke az érzelmek mini földrengését éli épp át.

Azt sem szeretnénk, ha gyermekeink fájdalmat, szomorúságot, stresszt vagy frusztrációt éreznének. Végül is mi vagyunk a szüleik, nekünk kell felvidítanunk őket.

És ezt meg is kell tennünk. Szülőként biztonságos helynek kell lennünk a gyermekek számára, ahol szabadon kifejezhetik érzelmeiket, ahol vigaszt nyújthatunk nekik, ahol csillapíthatjuk megsértett érzéseiket, és ahol együtt érezhetünk velük.

A „közbelépés” három szintje

Első lépés: Ismerjük el és tiszteljük az általuk érzett érzelmeket.

Azt az üzenetet sugalld nekik, hogy semmilyen érzelem nem rossz, és semmilyen érzelmet nem szabad elkerülni. Ezzel biztonságos helyet biztosítasz számukra az érzelmek kifejezésére.

Megmutathatod nekik, hogy az érzelem nem olyasvalami, amit el kell kerülni, hanem inkább olyasvalami, amit el kell ismerni. Mondod azt nekik: Megértelek téged.

„Látom, hogy frusztrált vagy a kabátod miatt.”
„Csalódott vagy, hogy nem te lettél az első?”

Néha felsóhajtanak és továbblépnek, megelégedve azzal, hogy egyszerűen megértik és elismerik őket.

Ez lehorgonyozza őket azon a biztonságos helyen, ahol a kudarc és az érzelmek mind helyénvalók. Sokszor azonban át kell lépned majd a második lépésre.

Második lépés: Segítsünk nekik a problémamegoldásban és az érzelmek feldolgozásában.

Ez többféle dolog lehet. Emlékeztetheted őket arra, hogy újra megpróbálhatják. Javasolhatsz következő lépést is. Javasolhatod azt is, hogy tartsanak szünetet.

„Próbáljuk meg inkább újra. Segítek visszavenni a kapucnidat, te pedig próbáld meg a karodat a kabát másik ujjába dugni. Ez kemény munka!” (Figyeld meg, hogy segítesz, de nem adod fel teljesen a kabátot, és elismered az erőfeszítéseit).

„Néha nehéz a fiatalabb testvérnek lenni, nem igaz? Ha hosszabbak lesznek a lábaid, még gyorsabban fogsz futni! Van néhány igazán szórakoztató játék, amit te és a bátyád is játszhattok közösen. Milyen más játékokat szeretsz játszani? Mit szólsz a bújócskához? Az jó móka lenne.”

Harmadik lépés: Érezzünk velük együtt és dolgozzunk az érzelmeik kiegyensúlyozásán.

Erre a lépésre csak akkor van szükség, ha még nem léptek tovább. Ebben az esetben úgy érezhetik a gyermekek, hogy elhatalmasodtak rajtuk az érzelmeik, és nehezen tudnak visszatérni belőle.

Ajánlj fel egy ölelést, érezz velük együtt még jobban, vigasztald meg őket. Javasold, hogy tartsanak szünetet, igyanak egy korty vizet. Ajánlj nekik egy kis harapnivalót.

Az érzelmi kitörések sok energiát égetnek el. Ha nagyon feldúltak, a problémamegoldás nem fog működni. Ők ilyenkor már az U túlsó oldalán vannak, és szükségük van arra, hogy közbelépj.

Ha ezt a lépésenkénti folyamatot végig csinálod a gyermekeddel, megalapozod a stressz kezeléséhez szükséges készségeit.

Az üzenet a következő: az érzelmektől nem szabad félni vagy elkerülni őket, hanem fel kell őket dolgozni.

Az idegesség nem ok arra, hogy feladjuk. Gyermekednek abban segítesz, hogy ezt az érzelmet úgy használja fel, hogy fel tudjon állni, újra megpróbálja, leporolja magát, és kitartson.

Erős úszókká válnak, maguk mögött hagyják az úszógumikat és a sekély vizeket, felkészülnek és készen állnak arra, hogy belevessék magukat az életbe, és meglovagolják a hullámokat.

Nem tudjuk megakadályozni, hogy gyermekeinket stressz érje. Nem tudjuk távol tartani a viharokat. De megadhatjuk nekik az eszközöket ahhoz, hogy a legzordabb tengeren is áthajózhassanak.

Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szükséged, fordulj a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudod nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/

Egy tanulmány kimutatta, hogy a „kemény nevelés” kisebb agyhoz és szorongáshoz vezet a gyermekeknél

Egy nemrégiben készült tanulmány az érzelemszabályozással és a magasabb rendű érveléssel kapcsolatos agyi anatómiai változásokkal hozta összefüggésbe a kemény szülői nevelést. Miért olyan fontos, hogy ne kiabálj a gyermekeiddel, illetve 10 olyan módszer, amivel még ma abbahagyhatod a velük való kiabálást.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a rossz bánásmódban részesülő vagy súlyos gyermekkori viszontagságokon átesett gyermekek agyában változások mutatkoznak. Ezek az agyban és a stresszre adott válaszrendszerben megfigyelhető változások valóban adaptívak lehetnek a megpróbáltatások idején, ám idővel ezek a változások súlyos mentális problémákhoz vezethetnek.

Az Université de Montréal és a Stanford Egyetem új tanulmánya most először mutatta ki, hogy ugyanezek a változások azoknál a gyermekeknél is megfigyelhetők, akik nem részesültek rossz bánásmódban vagy súlyos megpróbáltatásokban, hanem „kemény nevelést” tapasztaltak.

Mi az a „kemény nevelés”?

A tanulmányban a „kemény nevelés” alatt azt értették, hogy a gyermekekre rendszeresen dühösek a szülők, ütik, rázzák őket vagy kiabálnak velük.
Sajnos ezek közül a nevelési módszerek közül sok népszerű és elfogadott, különösen a gyerekekkel való kiabálás.
A rossz bánásmódot vagy bántalmazást átélt gyermekekhez hasonlóan a serdülőknél is kisebb volt a prefrontális kéreg és az amygdala mérete, ha gyermekkorukban, 2 és 9 éves koruk között ismételten kemény szülői bánásmódot tapasztaltak.
A prefrontális kéreg és az amygdala (a limbikus rendszer része) kulcsfontosságú struktúrák az érzelemszabályozásban, és ha diszreguláltak, szorongáshoz és depresszióhoz kapcsolódhatnak.
„Ezek az eredmények egyszerre jelentősek és újak. Ez az első alkalom, hogy a súlyos bántalmazástól független kemény nevelési gyakorlatok összefüggésbe hozhatók az agyi struktúra méretének csökkenésével, hasonlóan ahhoz, amit a súlyos bántalmazások áldozatainál láthatunk” – mondta Dr. Suffren, aki a munkát az UdeM Pszichológiai Tanszékén, Françoise Maheu és Franco Lepore professzorok felügyelete alatt, doktori disszertációja részeként végezte.

A kemény nevelés okozta agyi változások szorongáshoz vezetnek

A kemény nevelés és az agyi változások kombinációja előre jelezte a szubklinikai szorongásos tüneteket, amikor ezek a gyerekek serdülőkorba értek.

Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a kemény nevelés végső soron valódi mentális egészségügyi problémákhoz vezethet a későbbi élet során.

A serdülőkori szorongás 2007 és 2012 között 20%-kal nőtt. A National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) szerint a 13 és 18 év közötti serdülőkorúak közül majdnem minden harmadiknál jelentkezik szorongásos zavar. Az öngyilkosságra hajlamos tinédzserek kórházi felvételeinek aránya megduplázódott az elmúlt évtizedben.

Bár a kemény nevelés nem minden szorongásért felelős, amit serdülőkorban láthatunk (ugyanis nagyon sok más tényező is hozzájárulhat), mégis a kemény nevelés lehet az egyik tényező.

Ugyanakkor vannak olyan tanulmányok, amelyek a rossz bánásmódon vagy bántalmazáson átesett gyermekek feltűnő ellenálló képességét mutatják — egyes gyermekeknél ugyanis nagyobb szürkeállomány és fehérállomány alakul ki a hippokampuszban, és több kapcsolat van a limbikus régió (érzelemfeldolgozás) és a prefrontális kéreg (érzelemszabályozás) között.

Mit jelent ez? Van remény?

Az agy rendkívül alkalmazkodóképes és rugalmas, és mindig van lehetőség arra, hogy a gyógyulás megtörténjen. Ha olyan környezetet teremtünk, ahol gyermekünk biztonságban érzi magát – egészen az idegrendszeréig terjedően – az segít olyan agyat létrehozni, amely képes megfelelően szabályozni az érzelmeket és kezelni a stresszt.

Érdekes, hogy az a csoport, amelyiknél az agyi változások mutatkoztak, 2 és 9 éves kora között többször és folyamatosan ki volt téve kemény nevelésnek. Mindannyiunknak van olyan pillanata az életben, amire nem vagyunk büszkék, és nem arra törekszünk, hogy tökéletesek legyünk. De ez egy olyan időszak, amikor a gyermekek agya és stresszreakciós rendszere rendkívül érzékeny — és ez a szülő-gyermek kapcsolat révén formálódik.

A korai gyermekkor érzékeny időszak a prefrontális kéreg és a limbikus rendszerrel való kapcsolatok agyi fejlődése szempontjából. Amikor gyermeked dührohamot kap vagy épp kirohanása van – tekintsd azt egy lehetőségnek arra, hogy segíthess neki kiépíteni ezeket a kapcsolatokat. Ez egy lehetőség arra, hogy gyermeked megtanulja, hogyan vészelje át a stresszt, a kihívásokat és világunk hullámvölgyeit a karjaid biztonságában — mielőtt a gyermekkori komfort nélkül kellene szembenéznie a világgal és annak minden zordságával.

Hogyan hagyjad abba a gyermekeddel való kiabálást

Az első lépés, hogy másként lássuk az érzelmeket és a viselkedést. A helytelen viselkedés az érzelmek éretlen kifejezéséből, a túlzott ingerlésből, az éhségből, a fáradtságból vagy az impulzusokból eredhet.

Ha a viselkedésen túl a kiváltó okot keressük, akkor segíthetsz gyermekednek a dührohamok és a kirohanások közepette is.

Amikor gyermekeink impulzívan cselekednek az érzelmeik alapján, azonnal rájövünk, hogy mit csinálnak rosszul. A viselkedést egyenlővé tesszük az érzelemmel. Ez pedig azt az üzenetet adhatja gyermekeinknek, hogy az, ahogyan éreznek, rossz, amitől ők még rosszabbul érzik magukat, és valószínűbb, hogy internalizálják problémáikat vagy kirohanásokat tesznek. Idővel ez egy ördögi körré válik.

Amit tennünk kell, az az, hogy elválasztjuk a viselkedést az érzelmektől. Az, hogy bántottnak, frusztráltnak, dühösnek vagy zaklatottnak érzed magad, mert a barátod elvette tőled a játékodat, nem rossz – teljesen helyénvaló, hogy ezeket a dolgokat érezd. De az a viselkedés, hogy fejbe vágod a barátodat egy másik játékkal, nem a legjobb módja annak, hogy kifejezd ezeket az érzéseket.

Miért? A barátodat megütni több okból is helytelen, de az egyik ilyen ok a társadalmi költség – azt kockáztatod, hogy elveszíted a barátodat. Szerencsére (és valószínűleg az evolúciónak köszönhetően) a kisgyerekek nem neheztelnek.

Ha egyszer elkezded így szemlélni a viselkedést és az érzelmeket, sokkal könnyebb lesz nem kiabálni.

1. Tanuld meg elválasztani a mögöttes érzelmeket és impulzusokat a viselkedéstől.
2. Segíts a gyermekednek megnevezni az érzelmeit.
3. Ismerd el, hogy az érzelmek rendben vannak, még akkor is, ha a viselkedésen változtatni kell – „Nem baj, ha dühösek vagyunk, de a kezek nem arra valók, hogy kimutassuk dühünket.”
4. Használj érzésszüneteket, hogy segítsd gyermeked az érzelmeinek jobb megismerésében, és abban is, hogy elgondolkodjon az érzelmek és indulatok kifejezésének jobb módjain. Az érzésszünetek számodra is hasznosak lehetnek – ha frusztrált vagy és szünetre van szükséged, tanuld meg, mit mondj, hogy tovább tudj menni, és szabályozni tudd saját érzelmeidet.
5. Amikor a gyermeked épp egy dühroham vagy kirohanás közepén van, ne próbálj érvelni vele. Ismerjed el érzelmeit, és miután az érzelmi hullám lecsendesedett, gondolkodjatok el rajta.
6. Adj gyermekednek választási lehetőséget az érzelem átélésére és az érzelem megfelelő kifejezésére. „Te tényleg nagyon feldúlt vagy! Elmondanád, hogy mit érzel? Megnyugtatásra, egy kis térre vagy valami bolondságra vágysz?”
7. Egy stresszes időszak, egy dühroham, egy kirohanás vagy valami felzaklató dolog után, segítsd gyermekedet szenzoros játékokkal megnyugtatni.
8. A szenzoros játék segíthet az idegrendszer megnyugtatásában és a gyermekek helyreállításában is.
9. Találd meg a középpontodat! Melyek azok a dolgok, amelyek segítenek abban, hogy megalapozottnak és szabályozottnak érezd magad? Az inger és a válasz között van egy tér. Ebben a térben vegyél mély lélegzetet, és inkább válaszolj, mintsem reagálj a gyermekedre.
10. Hozz létre otthonodban egy nyugodt, az érzelmeket előtérbe helyező teret. Ez olyan eszközöket adhat, amelyeket olyan pillanatokban használhatsz, amikor az érzelmek a tetőfokon vannak.

Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szükséged, fordulj a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudod nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/