Amikor gyermeke egy sikertelen próbálkozás után elkeseredik, lehet, hogy először megnyugtatásra van szüksége, nem újabb biztatásra. A gyermek bátorítása ilyenkor azzal kezdődik, hogy mellette marad, majd egy kisebb, teljesíthető lépést kínál fel. Az újrapróbálkozásba a segítségkérés és a szünet is belefér.
Miért borul ki attól, ami nekem egyszerűnek tűnik?
A feladat nehézsége és a vele járó csalódás együtt túl sok lehet gyermekének. Attól, hogy máskor már sikerült felvennie a kabátját, fáradtan vagy sietségben még elakadhat.
Illusztratív, kitalált példa: indulás előtt egy kisgyermek többször próbálja bedugni a karját a kabát ujjába. Az anyag elfordul, ő egyre ingerültebb lesz, végül sírva segítséget kér. A szülő számára ez öltözködési feladat; a gyermeknek közben a csalódással is meg kell birkóznia.
Az önszabályozást támogató készségek fokozatosan fejlődnek. A National Scientific Council on the Developing Child 2011-es összefoglalója szerint fejlődésükben a támogató kapcsolatoknak és a gyakorlási lehetőségeknek is szerepük van. Érdemes ezért a gyermek aktuális állapotához igazítani az elvárást, nem kizárólag ahhoz, hogy elvileg mire képes.
Ha segítek, nem szokik hozzá, hogy mindent megoldok helyette?
A segítség nem ugyanaz, mint a feladat teljes átvétele. Próbáljon annyi támogatást adni, amennyivel gyermeke még maga is részt tud venni a megoldásban.
A kabátnál tarthatja az anyagot, miközben gyermeke megkeresi az ujját. Ha viszont indulni kell, vagy gyermeke nagyon elfáradt, nyugodtan segíthet az egész öltözködésben. Egy ilyen helyzet nem teszi tönkre az önállóság tanulását.
A WHO, az UNICEF és a World Bank Group 2018-as koragyermekkori keretrendszere az érzékeny gondozást és a tanulási lehetőségek biztosítását egyaránt hangsúlyozza. Ez a hétköznapokban azt jelentheti, hogy észreveszi, mikor érdemes teret adni a próbálkozásnak, és mikor van szükség több segítségre.
Érdemes kerülni a merev szabályt, hogy soha ne végezzen el semmit gyermeke helyett. A kérdés inkább az: most mi segíti őt abban, hogy biztonságban érezze magát, és lehetőség szerint bekapcsolódjon?
Mit mondjak, amikor már nagyon elkeseredett?
Beszéljen röviden, és először az érzésre reagáljon. Ha gyermeke nagyon zaklatott, a megoldási javaslatokkal várjon addig, amíg ismét tud Önre figyelni.
Használhat ilyen mintamondatokat:
- Látom, hogy mérges lettél, mert nem sikerült.
- Itt vagyok. Szeretnéd, hogy melléd üljek?
- Nem kell most rögtön folytatnod.
Az ölelést felajánlhatja, de ne erőltesse. Van, akinek a közelség esik jól, másnak egy kis térre és a szülő csendes jelenlétére van szüksége.
Az érzés elfogadása nem jelenti minden kérés teljesítését. Elismerheti például, hogy gyermeke csalódott, amiért nem ő ért először a játszótérhez, anélkül, hogy újrarendezné a versenyt. Ne hasonlítsa a testvéréhez, és ne kicsinyelje le a csalódását.
Hogyan segítsek, hogy újra megpróbálja?
Az általános biztatás helyett mutasson egy konkrét következő lépést. Ajánljon fel egyszerű választást, és hagyjon lehetőséget a szünetre is.
Illusztratív, kitalált példa: egy gyermek tornyot épít, de az újabb kocka felhelyezésekor az építmény összedől. A szülő nem építi vissza azonnal, hanem a megnyugvás után megmutatja, hogyan lehet szélesebb alapot készíteni. A gyermek eldöntheti, szeretné-e ezt kipróbálni.
Lehetséges mintamondatok:
- Megmutassam, hogyan állhat stabilabban az alja?
- Én tartom a kabátot, te megkeresed az ujját?
- Most folytatnád, vagy inkább később térjünk vissza hozzá?
A szünet nem feltétlenül feladás. Nem szükséges minden helyzetet azonnali sikerrel lezárni, és a feladatot sem kell mindenáron befejezni. A cél az, hogy gyermeke kapjon használható segítséget, ne azt hallja újra és újra, hogy próbálkozzon keményebben.
Milyen dicséret ad valódi kapaszkodót?
Nevezze meg, mit vett észre gyermeke próbálkozásában. A konkrét visszajelzés többet mond a megoldásról, mint egy általános minősítés.
Mueller és Dweck 1998-as, iskolás gyermekekkel végzett vizsgálatában a képességet és az erőfeszítést hangsúlyozó dicséret után eltérő reakciókat figyeltek meg kudarc esetén. Az eredmények nem alkalmazhatók automatikusan minden óvodáskori helyzetre, de indokolják, hogy a visszajelzés tartalmára is érdemes figyelni. A későbbi vizsgálatok vegyesebb eredményt hoztak, ezért ez inkább szempont, mint szabály.
Mintamondat: Észrevettem, hogy most másképp fogtad meg, és így be tudtad illeszteni.
A segítségkérést is elismerheti: Szóltál, amikor elakadtál. Így együtt meg tudtuk nézni.
Maradjon hiteles. Ha a választott megoldás nem működött, nem szükséges sikernek nevezni. Mondhatja: Ez most nem tartotta meg a tornyot. Megnézzük, milyen más alapot próbálhatunk?
Mi van, ha nem kudarcot vallott, hanem fél?
A bátorság nem követeli meg a félelem eltűnését. Ne sürgesse gyermekét, hanem keressen vele együtt egy olyan első lépést, amelyet még vállalhatónak érez.
Egy ismeretlen játék vagy új helyzet előtt először elég lehet együtt körülnézni. Kérdezze meg, szeretné-e közelebbről megnézni, és kerülje a megszégyenítő vagy összehasonlító megjegyzéseket.
Mintamondat: Most még szokatlan neked. Maradhatunk itt, és megnézhetjük együtt.
Ha a félelem tartósan akadályozza az óvodába járást, az alvást vagy a játékot, érdemes szakemberrel konzultálnia. Visszatérő testi panaszok esetén gyermekorvossal is beszéljen. Ilyenkor nem a bátorság erőltetése a feladat, hanem annak tisztázása, milyen támogatásra van szükség.
Milyen kérdések merülhetnek még fel?
Hagyjam sírni, hogy megtanuljon kitartani?
Ne hagyja magára azért, hogy ebből tanuljon kitartást. Maradjon elérhető, segítsen a megnyugvásban, és csak utána mérlegeljék a folytatást.
Mindig meg kell dicsérnem a próbálkozását?
Nem szükséges minden próbálkozást külön megdicsérnie. Amikor visszajelzést ad, legyen konkrét és őszinte, például nevezze meg az új megoldást vagy a segítségkérést.
Mit tegyek, ha egyáltalán nem akarja újrakezdeni?
Ne erőltesse az azonnali folytatást. Később felajánlhat kisebb feladatot vagy közös próbálkozást; ha az elkerülés tartósan beszűkíti gyermeke mindennapjait, kérjen szakmai segítséget.
Mit tegyek, ha indulás előtt nincs időm kivárni?
Ilyenkor nyugodtan segítsen többet, és röviden mondja el, hogy most sietniük kell. Az önálló gyakorlásra keressen később nyugodtabb alkalmat.
Mi legyen a következő lépés?
Válasszon egy visszatérő, nyugodt helyzetben gyakorolható feladatot, például az öltözködést. A következő alkalommal figyelje meg, hol akad el gyermeke, és csak ahhoz a részhez kínáljon segítséget. Ha szeretne szakemberrel átbeszélni a helyzetet, itt foglalhat időpontot: kidlife.hu/idopontfoglalas.
Hol olvashat az állítások forrásairól?
- National Scientific Council on the Developing Child (2011): Building the Brain’s “Air Traffic Control” System: How Early Experiences Shape the Development of Executive Function.
- World Health Organization, UNICEF, World Bank Group (2018): Nurturing Care for Early Childhood Development: A Framework for Helping Children Survive and Thrive to Transform Health and Human Potential.
- Mueller, C. M. és Dweck, C. S. (1998): Praise for intelligence can undermine children’s motivation and performance. Journal of Personality and Social Psychology, 75(1), 33-52.
