Milyen kihívásokkal jár az iskolakezdés a rendkívüli körülmények között? Milyen kihívásokat és veszélyeket rejt a gyerekek maszkviselése? Mire kell különösen odafigyelnie a szülőknek és pedagógusoknak?
Ezekre és hasonló kérdésekre kapunk választ a pedagógusnak is szóló bejegyzésünkben!
Hosszú, laza hangyasorokban vándorolnak a kis szögletes sulitáskák az iskola bejárata felé szerda reggel – a szülők zöme már korábban, tisztes távolban lemarad, noha idáig még elkísérhetnék csemetéjüket. Az ajtó előtt egy pillanatra feltorlódik a tömeg, mindenki kézfertőtlenít és maszkot húz
– ha vírus lennék, itt terjednék a legszívesebben, az ajtóban, a diáktumultusban
Aztán szép lassan elnyeli őket az épület.
Megkezdődött hát a tanítás, amely – bár az egyre magasabb esetszámok miatt sokan pedzegetik, hogy hamarosan ismét digitális oktatásra kell átállni – egyelőre kusza, betartható és betarthatatlan szabályok és a tapintható felnőttfeszültség ellenére nagyjából hasonlóképpen zajlik, mint normál esetben.
A maszkviselést egyelőre nem írták elő központilag, bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) augusztus végén pedzegette, hogy szükség lenne rá a 12 éven felüli diákoknál mindenképp, de a 6-11 éves korosztálynak is ajánlott lenne, annak függvényében, van-e belőle elég, és van-e ember, aki ellenőrizze, hordják-e a kicsik.
A Parents International nemzetközi szülői szervezet, illetve a magyarországi tagszervezet, az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) szerint azonban
– se lehetőség, se erőforrás nincs a maszkok higiénikus használatára,
ezért szerintük nagyobb veszélyt hordoz azok kötelező használata, mint maga a vírusfertőzés; mi több, úgy vélik, a gyerekek egészséges fejlődését veti vissza a maszkhordás. A szervezet a kötelező távolságtartás elképzelését is bírálta, mondván, a társas kapcsolatoktól és az érintéstől nem lehet megfosztani a gyermekeket, így az iskolában nincs szükség távolságtartásra.
Hogy járványügyi szempontból mennyire van igaza a szülői szervezetnek, nehéz eldönteni. Egy kismintás holland és egy németországi 2000 fős kutatás szerint a gyerekek nem vagy alig terjesztik a kórt, míg svájci szakemberek arra jutottak, hogy a gyerekek éppen úgy fertőznek, mint a felnőttek.
Ami a lélektani részét illeti, jogosnak tűnnek a felvetéseik, de törekedni kell a helyzet javítására, kreatív megoldására – tudjuk meg Szmolka Orsolya gyermekpszichológustól, aki lapunknak elmondja,
minél atipikusabb egy gyermek helyzete, annál komolyabb nehézségeket okoz a maszkviselés.
Kiselefántok és arctalanság
Ha egy átlagos képességű, rendezett körülmények között élő gyereket veszünk alapul, aki megszokott osztályközösségébe tért vissza most szeptember elsejével, már akkor sem egyszerű a dolog – véli Szmolka –, hiszen a maszkban a gyerekeknek is melegük van, nekik is kényelmetlen, rossz érzés. Hiányzik a mimika, a kis pajtások grimaszai, és persze a tanárok, tanítók visszajelzései is, hiszen a nonverbális visszacsatolások már egészen kisgyerekkorunk óta nagyon fontosak – sorolja.
A maszk emellett a beszédet is megnehezíti, hiszen a hangok egy részét lefogja, és nem tudhatom, a tanár azért kérdez valamit vissza, mert rosszul mondtam, vagy mert egyszerűen csak nem hallotta, tehát még a verbális visszajelzés lehetősége is sérül valamelyest – teszi hozzá a szakember.
A helyzetet bonyolítja, ha a példaként vett átlagos kisdiák vagy az ő helyzete nem átlagos. Például ha a személyisége kissé zárkózottabb, introvertált, akkor menedéket lelhet a maszkban, még jobban elbújhat mögötte, még kevésbé bontakozik ki, és a pedagógustól még több figyelmet igényel, hogy finoman előcsalja csigaházából.
Ezzel ellenkező problémát okoz, ha a gyermek például ADHD-s;
a viszonylag elterjedt figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő kicsiknek igazi pokol a maszkviselés,
és még nehezebb megragadni a figyelmét ebben a helyzetben, ugyancsak sok-sok odafigyelést igényel mind a szülők, mind a pedagógus részéről.
Aztán ott van az iskolaváltás, ami általában világjárvány nélkül sem egy könnyű menet – hát még akkor, ha a maszkok miatt az „új gyerek” teljesen meg van fosztva osztálytársai és a pedagógus visszajelzéseitől, eleve meg sem tudja ismerni az arcokat, amelyek körülveszik majd. „Ismeretlen a közeg, amelyben folyamatosan monitorozom a tanítót vagy tanárt és az osztálytársakat, hogy milyen visszajelzéseket adnak a viselkedésemre, de nagyon nehéz úgy, ha csak a szemüket láthatom” – foglalta össze a helyzetet a gyermekpszichológus, aki szerint további problémák forrása lehet az is, ha például a szerényebb anyagi körülmények között élő gyerekek szülei nem engedhetik meg maguknak az előírásoknak megfelelő maszk rendszeres megvásárlását a gyereknek.
Ez kiközösítéshez vezethet, vagy növelheti ennek veszélyeit,
s még a szülők is ráerősíthetnek erre a betegségtől való félelmükben, mondván, ezzel vagy azzal az osztálytársaddal inkább ne barátkozzál – véli a szakember.
Mosolyogni a maszk alatt is lehet
A helyzet kezelése Szmolka szerint a pedagógusok és a szülők részéről nagyon komoly erőfeszítéseket igényel. A tanítóknak, tanároknak, akik szintén maszkot viselnek, folyamatosan oda kell figyelniük például arra, hogy a hanglejtésbe, gesztikulációba bújtassák a visszajelzést. „Mosolyogni a maszk alatt is lehet, de a szemjátékra sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni” – mondja a szakember, aki szerint
fontos, hogy a gyerekek is megbarátkozzanak a maszkviseléssel.
Ezért a szülőknek és pedagógusoknak edukálniuk kell a gyerekeket, mindegyik csemetének a korának megfelelő szinten elmagyarázva, miért fontos a helyes maszkviselés. „Például megmondani, miért nem jó, ha kilóg az orr: akkor olyanok vagyunk, mint egy kiselefánt. De a gyerekek barátkozását is lehet segíteni, személyre lehet szabni a maszkokat is filctollal, felvarrókkal, de különféle játékokat is be lehet vezetni: használhatjuk jelmezként is a maszkokat, játékba vagy mesébe bújtatva harcolhatunk a vírus ellen” – sorolja a gyermekpszichológus, aki szerint ha például felrajzolják a táblára például a „vírusszörnyet”, ami ellen a maszk a „pajzs”, akkor a tanítónak csak rá kell mutatnia a szörnyre, hogy játékosan rendreutasítsa a renitens gyerekeket.
Még mindig jobb, mint a távoktatás
A kötelező távolságtartással kapcsolatban szkeptikusabb a szakértő: szerinte képtelenség, hogy megvalósuljon az iskolai folyosón, játék közben ez lehetetlenség. Ugyanakkor Szmolka úgy véli,
még megszorításokkal együtt is ez a jobb megoldás, mintha karantén lenne és otthoni oktatás
ami még inkább megviselte a családokat, hiszen a gyerekek egyszerűen unatkoztak, a szülőknek meg egyszerre kellett családfenntartóként, botcsinálta pedagógusként és még játszópajtásként is ellátni a feladatát.
Közben ráadásul rajtuk volt a félsz, hogy a gyerekek lemaradnak, hiszen ők értelemszerűen nem tudják helyettesíteni a nevelésre és oktatásra kitalált iskolai közeget. A szakember szerint a lemaradás egyébként elsősorban az első osztályos kisdiákokat sújtotta, ők most másodikban kell, hogy pótolják azt, amiből elsőben kimaradtak. Ez pedig járvány és maszk nélkül sem könnyű feladat.