Besze Orsolya

A 2008-ban szerzett pszichológus diplomámmal járó tudást első munkahelyemen, egy vidéki gyermekotthonban igyekeztem gyakorlatra váltani. Ez a pályakezdő időszak a maga nehézségei mellett számos máig ható, alapvető szakmai és emberi tapasztalathoz segített hozzá, elsősorban a nehéz sorsú, érzelmileg sérült gyermekekkel és fiatalokkal való kapcsolat és pszichés támogatás terén. Innen egy jobban strukturált, formailag jobban keretezett munkahelyre váltottam: pedagógiai szakszolgálat munkatársaként szereztem átfogó tapasztalatot pszichodiagnosztika és pszichés megsegítés terén, miközben klinikai szakpszichológus végzettséget is szereztem. Külön szerencsének érzem, hogy ezen a munkaterületen sok esetben tapasztalt gyógypedagógusokkal együtt vizsgálva a gyermekeket az én nézőpontom is sok fontos szemponttal bővült, hozzásegítve az egyre komplexebb látásmódhoz. Innen egy nagyobb váltással egy fővárosi gyermekonkológiai centrumba kerültem, ahol osztályos pszichológusként súlyos, potenciálisan életveszélyes diagnózissal kezelt, krónikus beteg gyermekeket és családjukat támogattam. Ez a munkakör ismét új tapasztalatokat hozott – főként a nem megszokott keretek között zajló pszichológusi munka lehetőségeivel kapcsolatban, hiszen az itt zajló, orvosi értelemben sokszor heroikus munkavégzés ellenére az érintett családok folyamatos, elhúzódó krízisben léteznek, ami nagy körültekintést igényel a nekik nyújtható segítség terén. Az itt töltött öt év után érdeklődésem ismét elsősorban a gyermek- és serdülőkori pszichés, mentális nehézségek felé fordult, így nagy örömöt jelentett számomra, amikor lehetőségem nyílt egy fővárosi gyermekkórház mentálhigiénés osztályán elhelyezkedni, ahol azóta is pszichodiagnosztikai és egyéni alap pszichoterápiás tevékenységet folytatok osztályos és ambuláns keretek között egy sokrétű szakmai team tagjaként, ahol a mostanra összegyűlt tapasztalatomat maximálisan kamatoztatni tudom.