Mi a jelentősége a csecsemőkori reflexeknek az autista tinédzsereknél?

Az utóbbi években a gyermekpszichológia és idegtudomány egyre intenzívebben kutatja, milyen szerepet töltenek be a legkorábbi, csecsemőkori reflexek az idegrendszeri fejlődési zavarok – így az autizmus spektrumzavar – hátterében. Szülőként gyakran feltesszük magunknak a kérdést: honnan ered gyermekünk ügyetlensége, figyelemzavara vagy épp szociális nehézségei? Vajon lehet-e közük ezeknek a csecsemőkorban működő, automatikus reflexeknek a fejlődéshez, ha tinédzserkorban is jelen vannak?

A legújabb kutatások szerint a fennmaradt primitív reflexek nemcsak babakorban, de akár kamaszoknál is rejtett akadályt jelenthetnek a mozgás, tanulás, társas kapcsolatok fejlődésében – főleg, ha az autizmus spektrumzavar érintettjeiről van szó. Blogcikkünkben közérthető, gyakorlati szülői tanácsokat is kínálva járjuk körbe, milyen hatásuk van ezeknek a reflexeknek az autista tinédzserek mindennapjaira.

Mit értünk csecsemőkori reflexeken? – Alapfogalmak

A csecsemőkori (primitív) reflexek a baba idegrendszerének hajnalán, a születés utáni első hónapokban automatikusan működő, akaratlan mozgási reakciók. Ezek segítik elő a túlélést, a mozgásfejlődés első lépéseit – mint például a Moro-reflex (ijedési reflex), a Babkin-reflex, az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex (ATNR) vagy a tónusos labirintus reflex (TLR).

Az egészséges idegrendszeri éréshez tartozik, hogy ezek a reflexek néhány hónap, maximum 1-1,5 év után „integrálódnak” – vagyis átadják helyüket a magasabb szintű, tanult, akaratlagos mozgásoknak. Ha azonban egyes reflexek ennél tovább maradnak fenn, zavarokat okozhatnak a koordinált testhasználatban, tanulásban, beilleszkedésben – különösen autista gyermekeknél és kamaszoknál, ahol az idegrendszeri fejlődés eleve eltérő mintázatú lehet.

Kép forrása: Pexels

Reflexek és autizmus spektrumzavar: Mit mondanak a kutatások, szakértők?

Áttekintés: Autizmus hazai és európai adatok

Az autizmus spektrumzavar (ASD) előfordulási gyakorisága Európában hivatalosan jelenleg minden 54. gyermekre (~1,5–2,5%) esik, és a diagnosztizált esetek száma évről évre nő. A korai felismerés, így többek között a perzisztáló csecsemőkori reflexek szűrése is egyre fontosabbá válik a diagnosztikai folyamatban.

Miért fontosak a reflexek autizmusban?

A legutóbbi évtized kutatásai egyre következetesebben mutatják ki azt a kapcsolatot, hogy az autista, illetve ADHD-s és tanulási zavarral élő gyermekeknél látványosan gyakoribbak a fennmaradt (perzisztáló) primitív reflexminták, például:

• ATNR (aszimmetrikus tónusos nyaki reflex): Sikertelen integrációja problémát okozhat a két oldal mozgásának függetlenné tételében, befolyásolva az írást, sportot, koordinációt.
• STNR (szimmetrikus tónusos nyaki reflex): Hiánya ülés-tartási gondokat, írási és sportproblémákat eredményezhet.
• TLR (tónusos labirintus reflex): Fennmaradása egyensúlyzavart, testtartási rendellenességeket okoz.
• Moro-reflex: Ha túl sokáig marad meg, túlérzékenységet, stressz-reaktivitást válthat ki.

2021-es kutatás (Journal of Autism and Developmental Disorders) 460 autista és neurotipikus gyermek reflexprofilját hasonlította össze: az autista csoport több mint 60%-ánál perzisztált legalább egy csecsemőkori reflex – főleg az ATNR és STNR! Magyarországon végzett vizsgálatok szerint is az ATNR és a reflex-integráció zavarai hozzájárulnak a tanulási, mozgáskoordinációs és érzelmi nehézségekhez.

„A perzisztáló reflexek nemcsak a neurológiai károsodás mutatói lehetnek, hanem finomabb idegrendszeri fejlődési eltérésekre, köztük autizmus spektrumzavar jelenlétére is utalhatnak. Különösen fontos a komplex mozgásszervezés és szociális készségek fejlődésének szűrése.”
– Dr. Sarah Collins, neuropszichológus (King’s College London)

Ugyanakkor a szakértők azt hangsúlyozzák, hogy ezek a reflexek vizsgálata nemcsak diagnosztikai, hanem fejlesztési és terápiás szempontból is kulcsfontosságú!

Hogyan befolyásolják a fennmaradt reflexek az autista tinédzsereket?

Testi, motoros kihívások

A mozgás sokszor nem csupán kézügyesség – alapja lehet a testtudatnak, énképnek, társas sikerességnek is. Ha a csecsemőkori reflexek – például az ATNR vagy STNR – nem integrálódtak időben, az érintett tinédzser ügyetlenebb lehet a ceruza, evőeszköz, labda használatában vagy akár testtartásában. Ez a „rossz mozgáskoordináció” gyakran alacsonyabb önértékeléshez, kirekesztettséghez vezethet a sportban, közösségekben.

• A perzisztáló ATNR egyes gyerekeknél fej-bal oldal különbséget, kézírási nehézséget jelenthet iskolában.
• A TLR (labirintus reflex) problémás integrációja miatt a kamasz testtartása púpos, előreeső fejű, vagy épp „instabil” lehet járás, ülés, egyensúly közben.

Tanulás, figyelem, magatartás

Kevésbé ismert, hogy a reflexintegráció hiánya hatással van a tanulásra és figyelemre is. A fennmaradt primitív reflexek szinte „háttérzajként” nehezítik a fókuszt, a monotóniatűrést, akár olvasási-írási zavart alapoznak meg. Az ATNR és STNR különösen összefüggést mutatnak az ADHD-s, diszlexiás, vagy figyelemzavaros tünetekkel!

Szenzoros feldolgozás

Az autista gyerekeknél és kamaszoknál kifejezett a szenzoros érzékenység: a zajok, érintések, fények túl erős vagy épp alulregisztrált érzékelése sokszor vezet konfliktushoz. Szakirodalmi adatok szerint a perzisztáló reflexek közvetlen hátterében állhatnak ezeknek a túlzott vagy hiányos érzékszervi reakcióknak is, hiszen a mozgási automatizmusok és a szenzoros integráció fejlődése összefonódik.

Szociális–érzelmi fejlődés

A csoportos játékok, kommunikáció, nonverbális jelek (szemkontaktus, testtartás), a társas-érzelmi szabályozás szintén háttérbe szorul, ha mozgási vagy szenzoros akadály van jelen. Autista kamaszoknál gyakori az izoláció, a szociális kudarctól való visszahúzódás, és ennek egyik kevéssé látványos, de jelentős oka lehet a fennmaradó csecsemőkori reflexek lappangó hatása!

„A neurodevelopmentális zavarok – autizmus, ADHD – hátterében gyakran észlelhető a mozgásfejlődést gátló, nem integrálódott reflexek fennmaradása. A terápiás célú reflexintegráció ebben az esetben hatékony eszköz lehet.”
– Dr. Sarlós Mária, gyermekorvos, reflexkutató

Mit mutatnak a legfrissebb európai kutatások?

Kép forrása: Pexels

Gyakorisági adatok, előrejelző érték

A European Child & Adolescent Psychiatry 2022-es publikációja áttekintette, hogy a 6–16 éves autista gyermekmintán végzett vizsgálatokban a fennmaradt csecsemőkori reflexek szoros korrelációt mutatnak a végrehajtó funkciók (figyelem, emlékezet, szervezés) nehezítettségével. Sőt, egy brit kutatás alapján a mozgásfejlődési késés illetve perzisztáló reflexek már 1–2 éves korban előrejelezhetik az autizmus spektrumzavar diagnózisát!

Terápiás lehetőségek – Mozgás és szenzoros fejlesztések

Egy friss olasz tanulmányban mozgásos intervencióval, konduktív terápiával kombinált reflexintegráció után mind autista, mind ADHD-s tinédzsereknél számottevő volt a fejlődés: a résztvevők ügyesebbek lettek, javult a tanulási teljesítményük és magatartásuk is. Ez megerősíti: a megfelelően célzott mozgásos/szenzoros fejlesztések hosszú távon képesek oldani a sokszor rejtett, mozgási-indíttatású problémákat.

„A korai neuropszichológiai felismerés megteremtheti az esélyt, hogy az autista vagy ADHD-s gyermek olyan támogatásban részesüljön, amivel a társas kapcsolatok és a tanulási sikeresség is elérhetővé válik.”
– Dr. Kovács Mariann, gyermekpszichiáter

Gyakorlati útmutató budapesti szülőknek – Mit tegyen, mire figyeljen?

1. Figyelje a mozgásfejlődést és szenzoros jeleket!

• Gyakran esik el vagy tűnik ügyetlennek gyermeke, nehézsége van az evőeszközzel, ceruzával?
• Kézírásában, sportban, labdajátékban elmarad a társaitól?
• Érzékenyen, túl hevesen vagy épp túl gyengén reagál hangokra, érintésre, fényekre?

Ezek az apró jelek mind utalhatnak arra, hogy valamilyen csecsemőkori reflex nem integrálódott maradéktalanul!

2. Konzultáljon szakemberrel időben!

Ha bármelyik gyanús tünetet észleli, érdemes gyermekneurológus, gyermekpszichológus, gyógypedagógus vagy konduktor véleményét kérni, és célzott felmérést végeztetni – már az óvodáskor elején! A reflexprofil felmérés manapság az egyéni fejlesztési tervek alapvető része lehet.

3. Ismerje meg a fejlesztő lehetőségeket!

Magyarországon is elérhetők speciális reflexintegrációs és szenzoros fejlesztő programok:

• INPP-módszer: Angliából indult, Magyarországon is jelenleg alkalmazott, egyéni reflexintegrációs fejlesztési technika.
• Ayres-szenzoros integráció: Mozgáson, játékos szenzomotoros élményeken keresztül fejleszti az érintett gyermekek érzékszervi-mozgásos koordinációját, figyelmét.
• Konduktív pedagógia, TNI: Testre szabottan fejleszti a nagy- és finommotorikus képességeket, és közvetett módon segíti a tanulást, magatartást.

A lényeg: egyéni fejlesztési terv alapján, terápiás szakember segítségével építsen be mozgásos fejlesztéseket gyermeke mindennapjaiba!

4. Támogató iskolai és otthoni környezet

Sok ASD-s kamasznak segíthet, ha iskolájuk engedi:

• Differenciált, egyéni tempóban történő tanulást
• Rendszeres mozgásos szüneteket, mozgást kiegészítő lehetőségeket
• Nyugodt, strukturált, kiszámítható környezetet, otthon és iskolában egyaránt

Szülőként bátorítson, adjon pozitív visszajelzést, építsen napi rutint, ahol a mozgásnak is szerepe van!

5. Segítségkérés: Önsegítő közösségek, tanácsadás

Szinte minden európai országban, Magyarországon is elérhetők szülő–szülő csoportok, tapasztalatcsere fórumok, szakmai konferenciák. Ha túlterheltnek érzi magát, ne maradjon egyedül – kérje szakember vagy támogató közösség segítségét!

Példák a mindennapokból – Hogyan jelenhet meg a probléma?

• Egy 13 éves fiú, aki az autizmus spektrumzavar egyik „enyhe”, Asperger-közeli formájával él, rendszeresen elbukik a tornaórán – miközben az írás a tollal is nehezére esik. Felmérés során kiderült: perzisztáló ATNR áll a háttérben.
• Egy 16 éves lány gyerekkorától hiperérzékeny a zajokra, nehezen tűri a tömeget, érintéseket. A fejére, nyakára adott finom ingerek is túlzott reakciót váltanak ki. Vizsgálat igazolta, hogy nála a Moro-reflex nem integrálódott teljesen.
• Egy 11 éves autista kislány kézírása rendezetlen, folyamatosan panaszkodik hátfájásra, gyakran leveri a tárgyakat. Gyógytornász szenzoros labirintus reflex integrációs terápiát javasolt, ami fokozatosan javított a testtartásán és mozgáskoordinációján.

Összefoglalás: Miért kulcsfontosságú mindez autista tinédzsereknél?

A megkésett vagy hiányos reflexintegráció láthatatlan falakat építhet az autista (de ADHD-s vagy tanulási zavarral élő) fiatalok életében mind a mozgás, a tanulás, mind a társas kapcsolatok területén. Ezért kiemelten fontos a korai felismerés és az egyéni, célzott fejlesztés – az új adatok szerint akár kamaszkorban is látványos javulást hozhat!

• Ha egy gyermek például nem tudja egymástól függetlenül használni a kezeit, vagy ügyetlen a labdázásban, testnevelésben, annak hátterében gyakran perzisztáló ATNR-t találni. Terápiás fejlesztés után hónapokkal kezesebbé, ügyesebbé válhat a tanuló és javulhat az önbizalma, kapcsolatteremtése is.
• A szenzoros fejlesztések, mozgásos terápiák segítenek abban, hogy az autista gyerekek és kamaszok érzékenysége, szorongása, izolációja csökkenjen. Jobban beilleszkednek, ügyesebben örülnek a mozdulataiknak, magabiztosabbá válnak a mindennapi helyzetekben.
• A tanulási és figyelmi problémák is javulhatnak, ha a „primér akadályokat” – mint a fennmaradt reflexek – célzottan oldjuk terápiás formában.

„A mozgásfejlődés, figyelem és tanulás problémái mögött gyakran húzódhatnak meg ezek a reflexproblémák – a legfrissebb kutatások szerint korai azonosításukkal és célzott fejlesztéssel kulcsfontosságú életminőség-javulás érhető el.”
– Nemzetközi szakértői összefoglaló (2024)

Legfontosabb tanácsaink budapesti szülőknek

• Figyelje a mozgásfejlődés, tanulás, viselkedés, szenzoros érzékelés apróbb tüneteit is!
• Ha gyanakszik, konzultáljon mielőbb gyermekpszichológussal, konduktorral!
• Ne higgyen a „majd kinövi” mítoszában: a perzisztáló reflexek hatása kamaszkorban is jelentős lehet!
• Tájékozódjon, ismerje meg a fejlesztési, terápiás lehetőségeket!
• Alakítsanak ki támogató, mozgásra, pozitív élményekre építő otthoni és iskolai környezetet!
• Ne féljen segítséget kérni, tapasztalatokat cserélni – erre már online és személyes közösségek sora is nyitva áll!

Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szüksége, forduljon a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudja nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/

Közzétéve: 2025. május 4.

Láthatatlan nyomok: Gyermekkori traumák hatása és a gyógyulás lépései pszichológiai eszközökkel

A gyermekkori évek traumái olyan láthatatlan nyomokat hagyhatnak, amelyek évtizedeken át kísérik az embert. Mind a szakmai, mind a szülői oldalról szinte naponta felmerül a kérdés: hogyan segíthetek a gyermekemnek, ha valami megrázó történt vele? Mit jelent egyáltalán a „trauma” egy kicsi vagy nagyobb gyermek életében, hogyan lehet felismerni, és mit kezdhetünk vele szülőként, pedagógusként vagy segítőként? Képes egyáltalán feldolgozni azt, ami történik vele, és mik azok a pszichológiai eszközök, amelyek valódi támaszt jelenthetnek ezen az úton?
Ebben a cikkben összefoglaljuk a korai életkori traumák legfontosabb jellemzőit, bemutatjuk hosszútávú hatásaikat, valamint gyakorlati tanácsokat, példákat és szakértői megközelítéseket is kínálunk – írva különösen a budapesti szülőknek, akik gyermekeik lelki egészségét szeretnék legjobban támogatni.

A gyermekkori trauma megértése

Kép forrása: Pexels

Mit nevezünk gyermekkori traumának?

Gyermekkori traumának nevezünk minden olyan eseményt vagy tartós élményt, ami miatt a gyermek egyszerre éli át a tehetetlenség, a félelem és a kontrollvesztés érzését. Ezek lehetnek hirtelen történő tragikus helyzetek vagy hosszú ideig fennálló bántalmazó viszonyok, de akár elhanyagolás vagy szeretethiány is.

• Társadalmi traumák: természeti katasztrófa, háború, menekülés
• Egyéni traumák: családi vagy iskolai erőszak, fizikai bántalmazás
• Hosszan tartó, ismétlődő traumák: érzelmi vagy testi elhanyagolás, tartós zaklatás, szeretethiány

A kötődési traumák külön kiemelendőek: ha a bizalom és a biztonságérzet a szülő-gyermek kapcsolatban szenved sérülést, akkor mély és maradandó lenyomatot hagy a kicsi lelkében. Szinte észrevétlenül alakítja ki az „alapérzelmi készletét”, amire a későbbiek során az egész személyisége épül.

Hogyan hat a korai trauma a gyermek fejlődésére?

Az első évek kiemelt fontosságúak: ilyenkor az agy elképesztő tempóban fejlődik, ekkor tanulnak meg a gyerekek bízni a világban, felfedezni a másik embert, szabályozni önmagukat. Ha ezt az érzékeny időszakot trauma éri, annak neurobiológiai hatásai is kimutathatóak: elmaradhat az érzelmek kontrollját biztosító agyterületek fejlődése, megbomlik a stresszkezelő rendszer egyensúlya.

• Fokozott, tartós stresszreakciók
• Érzelmi szabályozás zavara (gyakori hisztik, indulatos kirohanások)
• Frusztrációtűrés gyengesége
• Bizalomvesztés a felnőttek felé

„A gyermekkori traumák elsősorban akkor okoznak komoly, elhúzódó sérüléseket, ha hosszabb időn át fennállnak, és nincs a gyermek mellett felnőtt, aki segítene a feldolgozásban.”
– Dr. Kovács-Tóth Beáta, gyermekpszichológus

A gyermekkori trauma hosszú távú hatásai

Mi történik, ha a trauma feldolgozatlan marad?

A trauma egyfajta „időkapszulaként” raktározódik el – ha feldolgozatlanul marad, nem múlik el az idővel, hanem beépül a személyiségbe. A gyermekből felnőtt lesz ugyan, de lelkében hordozza az egykori félelmet, kiszolgáltatottságot. Ezek nem egyszerűen „rossz emlékek”, hanem olyan működésbeli változások, amik (szinte) minden érzelmi, kapcsolati vagy önértékelési folyamatra hatást gyakorolnak.

• Érzelemszabályozási problémák, dühkitörések
• Bizalmatlanság, visszahúzódás vagy éppen túlzott kötődés
• Önbizalomhiány, állandó bűntudat
• Tanulási és koncentrációs nehézségek
• Szociális problémák, kapcsolatteremtési nehézségek
• Felnőttkori szorongás, depresszió, stressztűrési gondok

Neurobiológiai lenyomatok

Kutatások szerint már az óvodáskorú gyermekeknél is mérhető az agyi struktúrák változása, amelyet korai trauma vagy elhanyagolás okoz. Felnőttkorban ezek a változások még kifejezettebbé válhatnak, gyakran halmozódnak pszichoszomatikus panaszokkal (fejfájás, hasfájás, fáradtság) és alvászavarral.

Konkrét példák a mindennapokból

Panni, egy budapesti hatéves kislány például egy évvel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett. Bár fizikailag teljesen felépült, hónapokon keresztül éjszakánként felriadt, újra bepisilt, visszahúzódó és bizonytalan lett a játszótéren is. Vele szemben Gergő, akit óvodában rendszeresen csúfoltak más gyerekek, iskoláskorára szintén erősen szorongó, zárkózott kisfiúvá vált, megjelentek a gyomorfájásos panaszai is – ezek mind-mind a trauma feldolgozatlanságának klasszikus tünetei.

Hogyan ismerhető fel a trauma gyerekeknél?

Viselkedésbeli és testi jelek

A legnehezebb helyzet talán az, amikor a gyermek még kicsi, nem tudja elmondani, mi történt vele, vagy nem is tudja, hogy a vele történtek nem „normálisak”. Ezért fontos, hogy a szülők figyeljenek a viselkedésbeli változásokra és a testi tünetekre is:

• Visszaesik a szobatisztaságban, újra cumizni akar
• Szokatlan alvási, étkezési zavarok (eddig jól aludt, de most sokat sír éjszaka, rémálmai vannak)
• Furcsa, cél nélküli ismétlődő játékok, „rettegett témák” előkerülése
• Ingerlékenység, dühkitörések, szokatlanul passzív magatartás
• Erős szeparációs szorongás
• Fejfájás, hasfájás, bármilyen orvosilag megmagyarázhatatlan fizikai panasz

Érzelmi jelek és magatartás

Nagyobb gyermekeknél, serdülőknél már megjelenhet az érzelmi beszűkültség, hirtelen hangulatváltások, indokolatlan félelmek, szorongásos tünetek. Sokszor megjelenik az önhibáztatás vagy a szégyenérzet, ami miatt a gyermek hallgat, még ha lenne is kinek elmondania.

„A gyermekkori trauma felismerése néha csak megváltozott szokások, visszahúzódás vagy iskolai problémák formájában jelenik meg először. A szülői figyelem és érzékenység ebben a szakaszban kulcsfontosságú.”
– Dr. Kuritárné Szabó Ildikó, fejlődéspszichológus

A trauma feldolgozásának lehetőségei: gyermekpszichológiai eszközök

Kép forrása: Pexels

1. EMDR terápia – mozgatni a jövőt a múltból

Az EMDR (szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás) Magyarországon is egyre elterjedtebb, bizonyítottan hatékony módszer a gyermekkori traumák kezelésére. Lényege, hogy a szakember vezetett módon segít felidézni a legfájdalmasabb emlékképet, miközben speciális ingerlést (pl. kézmozgás, koppintás) alkalmaz. Ez segíti a „beragadt” traumatikus élmény feldolgozását.

• Hatékony poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében
• Játékos elemekkel kombinálva már óvodás kortól alkalmazható
• Segíthet a félelemkeltő helyzetek feloldásában (pl.: balesetek, hirtelen haláleset után)

Gyakorlati példa: Az EMDR-terapeuta például egy plüssfigurát is bevonhat a foglalkozásba, a gyermek kedvenc játékán keresztül „utaznak vissza az emlékekhez”, ami oldja a szorongást és megkönnyíti a feldolgozást.

2. Játékterápia – játék közben gyógyulni

A játék a kisgyerekek nyelve! Nem véletlen, hogy a játékterápia az egyik legismertebb, legsokoldalúbb eszköz a felborult lelki egyensúly visszaállításához. A terápiás térben a gyermek szabad folyamatként élheti át újra a félelmeit vagy dühét, „kijátszhatja” azokat, szimbólumokkal, bábokkal, homokkal.

• Non-direktív játékterápia: a gyermek választja ki az eszközöket, témákat, a terapeuta érzékenyen követi
• Direktív játékterápia: konkrét cél/helyzet feldolgozására fókuszál (pl. bántalom, veszteség)
• Homokterápia: homokozóban, figurák és játékok segítségével jelenítheti meg a gyermek az őt ért élményeket

Szülői visszajelzés: Sok szülő beszámol arról, hogy csemetéje a terápia során „feltűnően többet beszél” otthon vagy végre „újra vidám”, mintha újra volna energiája a játékhoz és a barátokhoz.

3. Művészetterápiák – a lélek színeiben

A művészetek (rajz, zene, tánc, agyagozás) sajátos csatornát jelentenek azoknak a gyermekeknek, akik nehezen beszélnek az érzéseikről. Egy félelmetes emléket megrajzolni, agyagból formába önteni, hangokban feldolgozni – mind-mind a terápia része lehet, fontos feszültséglevezető, önkifejező eszköz.

• Rajzterápiás ülések, ahol „elkészítheti az egész családját” vagy szabad kezet kap
• Zene és tánc segíthetik a gyerekeket az elakadt érzelmek felszabadításában
• Művészetterápia nehézségekkel küzdő kamaszoknál is hatékony lehet

4. Trauma-fókuszú kognitív viselkedésterápia (TF-CBT)

Ez a struktúrált, mégis rugalmas terápiás irányzat egyesíti a gondolkodás-módosítást, a viselkedéses gyakorlatokat és a családtámogatást. Főként nagyobb gyerekek, kamaszok esetén alkalmazott, amikor pl. visszatérő emlékek, félelmek, vagy „lebénító” szorongás terheli a mindennapokat.

Szülők szerepe a trauma feldolgozásában

Mi a teendő szülőként?

• Teremtsünk biztonságos környezetet: legyen otthon kiszámítható napirend, szeretetteli légkör!
• Legyünk őszinték, de óvatosak: a traumáról életkornak megfelelően, őszintén, de nem dramatizálva vagy ijesztően beszéljünk!
• Ismerjük el az érzéseket: a fájdalom, a düh és a félelem mind-mind természetes érzések! Segítsünk megnevezni, megérteni őket.
• Ne hagyjuk magunkat kimerülni: egy traumatizált gyermek mellett szülőnek is szüksége lehet támogatásra, szupervízióra.
• Kérjünk szakembertől segítséget: ha a jelek elhúzódóak vagy rosszabbodnak, ne várjunk soká!

Hogyan beszéljünk a történtekről?

Talán a gyerekek leginkább attól félnek, ha „nincs erről szabad beszélni”. Csak akkor, amikor ők készek, csak amennyit ők kérdeznek: a szülő szerepe az, hogy nem siettet, nem faggat, hanem biztonságot ad az érzelmek közlésére – bármilyen apróságnak is tűnik egy-egy mondat.

„A legtöbb gyermek csak akkor képes ‘elengedni’ a fájdalmas emléket, ha van valaki, aki ‘őrizheti helyette’.”
– Dr. Fekete Ágnes, gyermekpszichoterapeuta

Friss kutatási eredmények a gyermekkori trauma támogatásáról

Európai irányelvek és hazai tapasztalatok

Az utóbbi évek kutatásai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy mind az iskolában, mind az egészségügyben vagy gyermekvédelemben alapelv legyen a trauma-informált megközelítés. Már nem csak az a fontos, hogy mi történt, hanem az is, hogyan reagál a gyermek és miként támogatjuk a feldolgozásban.

• Az Európai Parlament 2023-as jelentése kiemeli: az iskolákban, egészségügyben preventív szemléletre és közösségi támogatásra van szükség.
• A krónikus beteg gyermekeket célzó kutatások szerint az ismétlődő orvosi beavatkozások, kórházi tartózkodások is traumatizálhatnak.
• Pszichológiai támogatás mindezeknél jelentősen javíthatja az érintett gyerekek közérzetét.

Szakértői vélemények – a feldolgozás lehetőségeiről

„Nem maga az esemény, hanem annak átélése, feldolgozása az, ami meghatározza a gyermek személyiségének irányát, jövőjét. Ha támogatással sikerül a traumát ‘beépíteni’ a múltba, az élet újra kiteljesedhet.”
– Dr. Kuritárné Szabó Ildikó, klinikai szakpszichológus

Támogató rendszerek, ahol segítenek a gyerekeknek

Hová fordulhatunk segítségért Budapesten?

• Iskolapszichológusok, tanácsadók: sok budapesti iskolában működnek speciálisan képzett pszichológusok, tanácsadók tanulóknak és szülőknek.
• Gyermekpszichiátriai és pszichológiai ambulanciák: ezek a helyek lehetőséget nyújtanak személyes konzultációra, terápiás támogatásra.
• Családsegítő, gyermekjóléti szolgálat: a szükséges jogi, szociális hálót is biztosítják.
• Nonprofit szervezetek: több fővárosi szervezet kínál csoportos terápiát vagy szülői fórumokat is.
• Telefonos segélyvonalak, online tanácsadás: ha első lépésként név nélkül, anonim módon kérdezne valaki.

Gyakorlati tanácsok, tippek szülőknek a trauma feldolgozásához

Hogyan támogassuk gyermekünk rezilienciáját?

• Legyünk ott következetesen – rendszeres ölelések, közös nevetések újraírják a „világ veszélyes” képét!
• Bátorítsuk a baráti kapcsolatokat, közös játékokat, extra szabadidőt!
• Tanítsunk lazító, nyugtató technikákat – például együtt lélegezzünk mélyeket, próbáljunk relaxációt!
• Adjunk pozitív visszacsatolást a legaprónak tűnő fejlődésért is!
• Legyen családi napirend; az esti rituálék, közös vacsorák nagyban segítik a biztonságérzet visszaállását.

Mindennapi rutinok például:

• Este egy mese vagy közös beszélgetés 10 percig
• Reggeli ölelés, közös reggeli
• Rendszeres mozgás: séta a Margitszigeten vagy játszótéren
• Lehetőség érzéseket lerajzolni, kifesteni

Mikor szükséges feltétlenül szakemberhez fordulni?

• Ha a gyermek hónapok óta szenved a tünetektől (alvászavar, testi panaszok, dühkitörések, visszahúzódás)
• Önhibáztatás, bűntudat, vagy zavaró gondolatok foglalkoztatják
• Önkárosító, veszélyes viselkedés jelei jelentkeznek
• A szülő úgy érzi, kimerült a saját erőtartalékai is elfogytak

Összegzés: a gyógyulás útja türelmet és támogatást igényel

A gyermekkori traumák az élet minden területére hatással lehetnek, de sose feledjük: a felismerés már maga az első nagy lépés a gyógyulás felé! A sikeres feldolgozás titka a korai beavatkozás, a szülői érzékenység és az időben igénybe vett szakmai segítség.

Ami egy kicsi gyermeknek ijesztő, kontrollálhatatlan, az a megfelelő támogatással, felnőtt jelenléttel fokozatosan beépül, átírható – hiszen a feldolgozott trauma már nem kísért, nem bénít tovább, hanem „megszelídül”, és csak emlék marad. Mindig emlékezzünk rá: a szülő az a biztos pont, aki végigkísérheti gyermekét ezen az úton.

Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szüksége, forduljon a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudja nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/

Közzétéve: 2025. május 4.