Kapornay Zsófia

2010-ben végeztem a Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakán, akkor még úgy gondoltam, hogy szakmai pályafutásomat a gyerekek egyéni támogatásának szentelem, gyakorlati munkámat is a Vadaskert Kórház és Szakambulancián kezdtem meg.
A fókuszom mégis gyorsan a felnőttek irányába fordult, mert azt tapasztaltam, hogy a szülők nélkül, izoláltan csak a gyermekekkel foglalkozva nem fogom tudni elérni azt a változást, amit számukra megálmodtam.

A családterapeuta képzésben találkoztam aztán a rendszerszemléletű gondolkodásmóddal, ami azóta legfőbb szakmai pilléremmé vált. A munkám során nem egy adott hibát vagy hibást keresek, hanem próbálom a hozzám forduló egyénekkel vagy családokkal együtt feltárni, hogy a rendszer, amiben élnek és működnek, – legyen az a család, munkahely, vagy akár az ország, társadalom, amiben élnek -, hogyan „termeli ki” azt az élethelyzetet, amiben aztán nincsenek jól a bőrükben. Így, ha van is esetleg egy családtag, gyerek, akinek a tünetei mentén indulunk a terápiás útnak, próbálom a családdal közösen megfejteni, milyen célt is szolgálhat az adott tünet a család működésében, és mit tehet egyenként minden egyes családtag a változásért.

Olyan ez, mint a kaleidoszkóp: van, hogy elég egy kis kavicsot megmozdítani, hogy az egész kép megváltozzon.

Egyéni támogatással is foglalkozom, szakmai fókuszom azonban bizonyos értelemben itt is megmaradt a gyermekvállalás nagyon érzékeny és szerintem különlegesen nehéz időszaka körül. Évek óta támogatom az édesanyákat és a párokat az újszülött baba érkezése előtti és az azt követő időszakban egyaránt. Van néha, hogy az édesanyává, édesapává válás nem egy magától gördülő folyamat, és olykor jól jön egy kis segítség.

Mindezt holisztikus szemléletben, rugalmasan, személyre szabottan, gyakorlatias eszközökkel dolgozva a családdal vagy az egyénnel közös munkában.