Kezeld gyermeked nagy érzelem-kitöréseit szeretettel: hogyan adjunk teret gyermekeink impulzusainak és érzelmeinek

Amikor érzelmeket tapasztalunk, megpróbáljuk őket uralni, ezért legtöbben  megpróbálják teljesen elkerülni a legkisebb kellemetlen érzéseket is. Azt tanultuk, hogy az érzelmek önmagunk irracionális részei, amelyeket el kell nyomni, hogy a logikus gondolkodás érvényesülhessen.

Ugyanez a helyzet, ha az önszabályozásra vagy érzelmeink szabályozására gondolunk. Az első dolog, ami eszünkbe jut, az akaraterő, az a gondolat, hogy erősebbnek kell lenned az érzéseidnél, és irányítanod kell őket, feltétlen el kell nyomnod őket.

Éveken keresztül kutattam a gyerekek ön- és érzelemszabályozásának fejlődését, és elmondhatom, hogy eddig mindent rosszul értelmeztünk.

A tagadott, elfojtott és elkerült érzelmek csak több idegességhez, hisztihez és dührohamhoz azaz a nemkívánatos viselkedéshez vezetnek, ezt tapasztalhatjuk magunkon és gyermekeinken is.

Minderre a válasz hihetetlenül egyszerű: át kell élni mindenfajta érzelmet, örülni nekik, és teret adni nekik.

Ha engedjük gyerekeinknek az érzelmek megélését, akkor elmarad a sok „színészi” viselkedés iránti igény, amelyek valójában éretlen kísérletek az érzelmek kifejezésére.

Mi a probléma az érzelmek és impulzusok elfojtásával?

Gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat nagy érzelmeink miatt. Annak ellenére, hogy éveket töltöttem az érzelmek kutatásával – egészen a szívverések és a nyálunkban lévő enzimek közötti tér kiszámításáig a stressz vagy a szorongás idején -, még én is azon kapom magam néha, hogy jó mélyre próbálom elnyomni feltörő érzelmeimet, vagy még rosszabb, néha ráadásul gyermekem érzelmeit is elutasítom.

Olyan könnyű akaratlanul is megtanítani gyerekeinknek, hogy az érzelmeket kerülni kell és elutasítani. De mit tanít ez nekik hosszú távon?

Az érzelmek elfojtása egyenesen összefügg a következőkkel:
• Stressz
• Rosszabb immunfunkció
• Krónikus szív- és érrendszeri betegségek
• Szorongás
• Depresszió
• Problémák a kommunikációban, főleg a fontos kapcsolatokban

A szorongás és depresszió kialakulásához különösen hozzájárul az érzelmek elnyomása és szabályozásának hiánya tizenéves korban.

Ezekből egyiket sem szeretnénk a gyerekeinknek.

Ha megtaníthatnánk a gyerekeket arra, hogy úgy fejezzék ki magukat, hogy tiszteletben tartsák érzelmeiket és impulzusaikat, mindeközben figyelembe vesznek másokat, talán egy olyan gyermekgenerációt nevelhetünk fel, akik ismerik a valódi együttérzést, és így jóbbá tehetik a világot.

Teret engedni az érzelmeknek Első lépés: Különítsd el az érzelmeket a viselkedéstől

Az az elképzelés, hogy az önkontroll vagy az érzelmek szabályozása egyszerű akaraterő, kihagy egy egész lépést a folyamatból, valójában az emberiség leglényegesebb összetevőjét. Ennek a lépésnek – az emberségnek – a megértése sokkal jobbá teheti gyermekeink nevelését.

Nem arról van szó, hogy az impulzusainkat vagy érzelmeinket el kell nyomni, vagy meg kell változtatni, hanem arról, hogy olyan módon kell kifejeznünk őket, hogy közben figyelembe vegyük mások érzéseit.

Az érzelmek kimutatása nem egy fajta viselkedés, hanem a viselkedésünk gyökerei maguk az érzelmek.

Amikor gyermekeink impulzív módon cselekszenek hirtelen előtörő érzelmeikre, azonnal rávilágítunk arra, hogy mit csinálnak rosszul. A viselkedést az érzelmekkel tesszük egyenlővé. Ez azt az üzenetet adhatja a gyerekeinknek, hogy az érzelmeik rosszak, emiatt rosszabbul érezhetik magukat, és nagyobb valószínűséggel vagy bezárkóznak, vagy ellenkezőleg, teljesen bepörögnek, és idővel ez egy ördögi körré változik.

El kell különítenünk a viselkedést az érzelmektől, és megtanulni, hogy az nem rossz, ha bántottnak, frusztráltnak, dühösnek vagy idegesnek érzed magad, mert a barátod elvette tőled a játékodat – teljesen helyénvaló érezni ezeket a dolgokat. De az a viselkedés, amikor egy másik játékkal fejbe üti a barátját, az nem a legjobb módja ezeknek az érzéseknek a kifejezésére.

Miért? A barátod megütése sok okból helytelen, de ezzel azt is kockáztatod, hogy elveszíted a barátságát, tehát ennek a viselkedésnek szociális kapcsolataidra is lehet következménye.

Szerencsére (és valószínűleg az evolúció miatt) a kisgyerekek nem tartanak haragot.

„Minden nap egy új nap – új alkalom arra, hogy megtanuljuk hol vannak a kapcsolataink határai, és hogyan lehet egyensúlyba hozni saját szükségleteinket a mások iránti empátiával – más szóval, hogyan kell szeretni.”

Teret engedni az érzelmeknek második lépés: Az érzelemszabályozás a szeretetről szól, nem az akaratról

A rugalmas és hiteles szabályozás a szeretetről szól, önmagam és mások iránt. Legyél hű önmagadhoz, miközben megfontolod és megérted, hogyan befolyásolhatják szükségleteid és érzéseid mások világát.

A kisgyermekek és az óvodások még nem képesek mások cipőjébe helyezni magukat, ezért látszólag antiszociális a viselkedésük.

Nem arról van szó, hogy nem képesek szeretni! És ezt nekünk, szülőknek is fel kell ismernünk, egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerekek is csak emberek – valószínűleg a legtisztább verziói az emberségnek. Legyünk ezzel az emberséggel óvatosak, mert mint ahogy magunkról is tudjuk – ez nem tökéletes – néha a szó legjobb értelmében.

A szülők gyakran büntetik a gyerekeket csak azért, mert emberek, ők nem lehetnek rosszkedvűek, nem lehetnek rossz napjaik, nem lehetnek tiszteletlenek annak ellenére, hogy nálunk felnőtteknél ezek sokszor előfordul, sőt, ez elfogadott. Azt gondoljuk, ha ezeket engedjük, akkor fokozódni fog az ilyesmi és elveszítjük az irányítást. Engedd el ezt az alaptalan félelmet, és engedd meg gyermekednek, hogy ember legyen. Mindannyiunknak vannak ilyen napjai, egyikünk sem tökéletes, és abba kell hagynunk, hogy gyermekeinket a tökéletesség magasabb szintjén tartsuk. Minden büntetés, amit kivetünk rájuk, nem fogja elnyomni emberségüket, mert tévedni emberi dolog, és ezt mindannyian megtesszük.”

– Rebecca Eanes, The Newbie’s Guide to Positive Parenting

Úgy gondoljuk, hogy az impulzusaink elnyomásának az a lényege, hogy a „rossz” dolgokat – az érzelmeket és impulzusokat – elnyomjuk, mert ez a „helyes” és „logikus” cselekvés.
Úgy érezzük, hogy valahogy kontrollálnunk kell gyermekeink viselkedését, amíg meg nem tanulják, mi az elfogadható.

Teret engedni az érzelmeknek harmadik lépés: Nem tudjuk irányítani gyermekeinket vagy érzelmeiket (és nem is kell.)

Bármennyire is szeretnénk – önálló lények, vágyak, szeszélyek és érzelmek egész sorával -, amelyekbe nincs beleszólásunk.

A gyerekeket arra kérjük, hogy lépjenek túl az énközpontúságukon – tegyék félre újonnan felfedezett függetlenségüket és önbizalmukat, és helyezzenek másokat előtérbe. Ez a fejlődésük szempontjából valóban kihívást jelent a gyerekek számára.

Ehelyett arra kell összpontosítanunk, hogy tiszteletben tartsuk gyermekünk impulzusait és érzelmeit, és segítsük őket abban, hogy megtanulják, hogyan fejezzék ki érzéseiket és impulzusaikat úgy, hogy tiszteletben tartsák szükségleteiket és kapcsolataikat.

Teret engedni az érzelmeknek negyedik lépés: Segítse gyermekét az érzelmek rugalmas szabályozásában

Íme egy egyszerű példa: Fiatal kisgyermeke mindent rág, ami a láthatáron van. Mit csinálunk? Szilikkonvédőt teszünk a kiságyra, hogy inkább azt rágja. Vagy kivesszük a játék kutyust a kezéből, és helyette egy tiszta rágókát adunk neki.

Tehát nem várjuk el, hogy megszabaduljanak a rágás vágyától. Nem várjuk el azt sem, hogy a csecsemők ne sírjanak, ha éhesek. A kicsiknél könnyebb elfogadni az impulzust vagy az érzelmet.

Nincs ez másként idősebb gyerekeinknél sem – a gyermekeink növekedésével az érzelem és az impulzus kevésbé nyilvánvaló. Elvonja figyelmünket a felszíni problémás viselkedésről, ha megpróbálunk a viselkedésük mögé nézni, kevésbé fogunk elkeseredni és jobban rálátunk arra, hogy ő csak egy kis ember, aki nagyon igyekszik közölni valódi érzelmeit.

A viselkedés mögötti impulzusok és érzelmek nem rosszak vagy hibásak – ezeket tiszteletben tarthatod.

A csecsemőkori sírás a kisgyermekkorban hisztivé alakul, amelyek verbális kitörésekké válnak az 5–8 éveseknél, ezek pedig az ajtók csapkodásához tizenéves korban, és a tizenéves kor vége felé pedig a teljes elzárkózáshoz.

Gyermekeink végtelen módon próbálják kifejezni megbántottságukat, és bár szükség lehet bizonyos viselkedésmódok megváltoztatására, ha teret adunk érzelmeik kifejezéséhez, már félúton járunk a kiegyensúlyozottság felé.

Hat valós példa a viselkedés szabályozására teret adva az érzelmek kifejezésének

Amikor gyermeke „kiborul” (ez egy másik módja annak, hogy kifejezze impulzusait vagy érzelmeit), kérdezze meg magától: „Hogyan segíthetek a gyermekemnek abban, hogy jobban kifejezze impulzusát vagy érzelmeit?”

1. Ugrálás a kanapén = Igény az ugrálásra, mozgásra
“Kérlek, ne feledd, hogy nem ugrálunk a kanapén, inkább menjünk ki a trambulinhoz, vagy tegyünk párnákat a földre, és hozzunk létre egy ugró akadálypályát!”

2. Ütés = Azonnali figyelemigény
„Hmmm, az ütés sosem jó. Úgy tűnik, szeretnéd a figyelmemet. Van más módja annak, hogy elnyerd a figyelmemet?” – mondta a szülő miközben nem lépett szemkontaktusba vagy más módon nem fordított figyelmet a gyermekére, mindaddig amíg gyermeke megfelelő módon meg nem kérdezte.

3. Futkosás lefekvéskor = igény a stressz oldására vagy a kapcsolatteremtésre
„Úgy tűnik, most futkározni szeretnél! Mindenki futkosson, amennyit csak tud 2 percig! Utána jön a fogmosás, a mese majd a lefekvés! ”

4.Megütni egy barátot, aki elvett egy játékot = Frusztráció érzése
„Ne feledd, hogy soha sem helyes, ha a kezünket vagy a lábunkat használjuk, hogy megmutassuk, mennyire idegesek vagyunk. Úgy tűnik, idegesnek érzed magad. El tudnád mondani, mit érzel?” Majd miután meghallgattad gyermeked érzéseit, segíts megoldani a nézeteltérést. (pl: állítsunk órát, és felváltva használjuk a játékot!)

5. ”Ideje elindulni” ellenállás = Nagy érzelmi kitörés
„Látom, hogy most nagyon fel vagy háborodva, mert nem szeretnél elmenni, ugye nagyon jól érezted magad itt? De akkor is ideje menni, és ha sírnod kell, itt leszek veled.”

6. Negatív önbeszéd = Félelem a kudarctól / hibáktól / csalódástól
„Látom, hogy ez felháborít, aggódsz vagy félsz a hibától. Nem baj, ha így érzünk – mindannyian aggódunk a hibák miatt. Mesélj többet arról, hogy hogyan érzed most magad.”

Mit érsz el azzal, ha teret adsz az érzelmeknek? Szeretetet építesz önmagad és mások iránt!

Azt tanítod a gyermekednek, hogy maga az impulzus nem rossz – a rágás, az ugrálás, a frusztráció, a nagy érzelmi kitörések, a figyelemigény, a kudarctól való félelem – ezek mind érvényes érzések, impulzusok és érzelmek, amelyeket meg kell hallgatni és kifejezni!

Amikor tiszteletben tartod gyermeked impulzusait és érzéseit, arra tanítod őket, hogy:

  • Érdemes odafigyelni az érzelmekre és fontos hogy ezáltal megismerjék önmagukat.
  • Látlak, figyelek, tudom, hogy mire van szükséged, és felismerem emberi szükségleteidet. Ugrálnod kell, érezned kell, haragudnod kell, nagy érzelmeket kell érezned, aggódsz a hibák miatt – én is érzem ezeket a dolgokat.
  • Fontos, hogy szeresd magad, és ismerd fel az igényeidet.
  • A kapcsolatok fontosak, ezért olyan módon fejezzük ki magunkat, hogy ezeket tiszteletben tartjuk.

Ezek az önérzet és a kapcsolatok építőkövei. A szeretni és szeretve lenni – ez a legnagyobb vágy, a legnagyobb érzelem, a legnagyobb impulzus ami létezik.

Tartsd ezt tiszteletben.

 

Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szükséged, fordulj a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudod nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/

Iratkozz fel a hírlevélre

Van kérdése és fel szeretné venni velünk a kapcsolatot?
Hívjon vagy írjon.

+36 30 231 1166

Galéria

Hétfő – Péntek:
08:00 – 20:00

Szombat:
10:00 – 16:00

© 2021 – KidLife. Minden jog fenntartva.