Négy legjobb dolog, amit a tudomány szerint gyermeked szellemi fejlődéséért tehetsz
Megértheted, hogy gyermeked agya hogyan fejlődik a legjobban egy vad környezetben, és milyen élmények a legjobbak a fejlődő agy számára.
Volt már úgy, hogy a játékrészlegen azon gondolkodtál, vajon egyes játékok jobbak-e gyermeked szellemi fejlődésének? Vagy gondolkodtál már zene- vagy nyelvórákon az agyuk fejlődése érdekében?
Ha igen, akkor semmiképp sem vagy egyedül. A szülőknek el kell dönteniük, hogy mely szellemi fejlesztők, játékok, foglalkozások, gyakorlatok és tevékenységek „gazdagítják” legjobban gyermekük agyi fejlődését.
De mit mondanak valójában a kutatások arról, hogyan lehetne a legjobban támogatni gyermekünk agyi fejlődését?
A környezet formálja az agyat
Az 1990-es évek végén egy vizsgálatsorozat kimutatta, hogy a környezet megváltoztathatja a patkányok agyának fejlődését. Azt találták, hogy a „gazdagított” környezetben élő patkányok nagyobb agyi struktúrákkal rendelkeztek, mint a „standard környezetben” élő patkányok (pl. Kempermann, Kuge & Kane, 1997).
A „gazdagított” patkányok szó szerint neurogenezist tapasztaltak (új agysejtek növekedését) az agy memóriával és gondolkodásszervezéssel kapcsolatos területein.
Ez egy elképesztő felfedezés volt – megmutatta, hogy a környezetünk valóban alakíthatja az agyunkat. De mit értettek a kutatók gazdagított környezet alatt?
A gazdagítás ebben az esetben azt jelentette, hogy a patkányoknak a normális patkányélet némi látszatát nyújtották, amely eléggé változatos és aktív volt. Főként a vadonban végzett futkosó és élelemkereső tevékenységeket utánozták.
A gazdagított patkányok ketrecében volt futókerék, fészek, alagút és játékok is.
A standard patkányok egyszerű ketrecben voltak, játék, alagút és futókerék nélkül.
Az eredeti tanulmány szerzői szerint “… a jelen vizsgálatban kínált gazdagítás típusa még mindig hiányos körülményeket jelent a vadonban uralkodó körülményekhez képest.”
Más szóval, ha fogságban tartott patkányoknak adunk dolgokat a ketrecükbe, az jobban segíthet az agyuk fejlődésében, csakúgy, mint a természetben, ám ez még mindig nem olyan jó, mint a vadonban felnőtt patkányok esetén.
Sajnos azonban ezen első tanulmányok üzenetét meglehetősen kiforgatták. A média azzal az ötlettel állt elő, hogy a környezet formálhatja az agyat (igaz), és a „gazdagabb” környezet jobb (nem egészen igaz).
A „gazdagított” a stimuláció szinonimájává vált. Nézzük csak az agyfejlesztőket, játékokat, tevékenységeket, korai tanulmányokat és korai versenysportokat – stb. Az üzenet az lett, hogy fejlessz minél többet és korábban, ezzel pedig segítesz a gyermekednek, hogy nagyobb és jobb szürkeállománya fejlődjön.
Ami teljesen elkerülte a figyelmet, az az, hogy a kutatók egyszerűen csak egy gazdagabb élményt próbáltak létrehozni egy fogságban tartott környezetben – valamit, ami megközelíti a patkányok normális, vadon élő környezetét.
Lehetséges, hogy amikor megpróbáljuk „gazdagítani” gyermekeink agyát strukturáltabb élményekkel életük korai szakaszában, megfosztjuk őket a természetes, vad környezetüktől – amely valójában optimális lenne az agy fejlődéséhez. Fel kell tennünk tehát magunknak a kérdést, vajon gyermekeinket gyakorlatilag „gazdagított” ketrecbe zárjuk?
Szokásos és szokatlan tapasztalatok, valamint az agy fejlődése
Az agykutatóknak megvan a maguk terminológiája erre a normális, vad környezetre, szemben valami váratlannal: tapasztalatelváró (amit az agy a természettől vagy a szokásos tapasztalatoktól vár) vagy tapasztalatfüggő (szokatlan tapasztalatok).
A patkányok számára a szokásos tapasztalat (tapasztalatelvárás) a vadonban való élet lenne – ezeknek a patkányoknak lenne a legnagyobb agyuk, nagyobb, mint a gazdagított patkányok esetén.
Az emberek számára a szokásos tapasztalatok közé tartozik minden, ami az „emberi faj számára normális”, más szóval, ami mindannyiunknak, mint fajnak megvan – fény, levegő, táplálkozás, családi csoportok, nyelv, stb.
A vadonban egy fűkunyhóban felnövekvő gyermeknek és Chicago külvárosában egy sorházban felnövekvő gyermeknek egyenlő esélye van a normális agynövekedésre, mivel mindketten hozzáférnek a jó táplálkozáshoz, szerető családhoz, nyelvhez, zöld területhez és minden máshoz, amely minden embernél azonos.
A szokatlan tapasztalatok (tapasztalatfüggő) olyan élmények, amelyek kultúránként eltérnek. Például az agyunk elvárja, hogy megtapasztaljunk egy nyelvet, ami a mi fajunk számára normális, ám hogy milyen nyelvet tapasztalunk (pl. francia vagy német), az már a kultúránktól függ.
A nem mindennapi tapasztalatok olyan élmények, amelyek attól függően változnak, hogy hol és hogyan nőttél fel.
Ezek a nem mindennapi élmények vagy károsíthatják az agyat, vagy fokozhatják az agy növekedését (de akár semlegesek is lehetnek).
Az agy növekedését károsító szokatlan tapasztalatok a táplálékhiány, a korai trauma és a gyermekbántalmazás (a kutatások egyértelmű ok-okozati összefüggést mutattak ki).
De a káros tapasztalatok nem csak ezekre a szélsőséges esetekre korlátozódnak – például az agy nem számít arra, hogy gyors jelenet váltakozású televíziónak legyen kitéve – ez nem természetes optikai élmény a számára.
Az agy nem számít az erősen stimuláló, villogó fényekkel és zajos hangokkal ellátott játékokra sem. Úgy vélem, hogy a számos gyermeknél megfigyelhető figyelemzavarok egy része, részben az agy túl korai életkorban történő túlstimulálására vezethető vissza.
A szokatlan élmények emellett fokozhatják az agy fejlődését is. Azoknak a gyermekeknek, akik már korán két nyelvet tanulnak, nagyobb az agyuk, és bizonyos területeken jobb a kognitív kapacitásuk is. Arra is van bizonyíték, hogy a korai zeneórák fokozzák az agy fejlődését.
Visszatérve eredeti kérdésünkhöz – milyen tapasztalatokra van szüksége a fejlődő agynak az optimális fejlődéshez a korai életszakasz során?
Négy módszer gyermeked agyának fejlesztésére
1. Játsszon a szabadban annyit, amennyit csak lehet
Kérdezd meg magadtól, hogy mi a „normális, vad környezet” egy emberi gyermek számára?
Két dolog jutott eszedbe valószínűleg: a játék és a természet. Ezek alapvető részei annak, amit az agy elvár és amire szüksége van a fejlődéshez. Ez egy gyermek vad környezete.
Nemrégiben egy tanulmány kimutatta, hogy azon gyermekeknél, akik úgy nőnek fel, hogy több zöld terület veszi őket körül (műholdfelvételekkel mérve), 55%-kal kisebb eséllyel alakulnak ki mentális zavarok későbbi életük során.
Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a nagyobb zöldterületen élő gyermekek kognitív feldolgozási képességei jobbak voltak. A szabadban való játékról még azt is megállapították, hogy csökkenti az ADHD tüneteit.
Bár a legtöbb tanulmány korrelációs jellegű, a kutatók kezdik nyomon követni a játéknak az állatok agyára gyakorolt közvetlen hatásait, különösen a szabad és strukturálatlan játékot illetően. Valójában egyetlen félórás szabad játék jelentősen megváltoztathatja a gének expresszióját és aktiválhatja az egész neocortexet.
Bár talán nem értjük, hogy a természetben való szabad játék milyen módon tesz jót gyermekeink agyának, azt tudjuk, hogy az agy ezt várja el.
És a hangulatnak is jót tesz. A korai anyaságom legpihentetőbb emlékei közé tartozik a szabadban töltött idő – homokozás a verandán, függőágyak, az erdőben botok gyűjtése, és kacsázás a tónál.
2. Korlátozd az „agyas” játékokat és a képernyő időt
A kutatások azt mutatják, hogy a technológia negatívan befolyásolhatja a kognitív funkciókat, ugyanakkor a gyermekek tanulhatnak is a technológiából.
A leggyakoribb dolog, amit a családunkban korlátozunk, az elektronika, beleértve a játékokat is. Ironikus, hogy a játékok, amelyek stimulálják és lényegében szórakoztatják a gyermeket, egyben elveszik a lehetőséget a természetes tanulástól és a kreativitástól.
Ami az elektronikus képernyőket illeti (telefon, tablet, TV), igyekszem korlátozni mind azt, hogy a fiam mennyi időt tölt képernyők előtt, mind pedig azt, hogy milyen típusú műsorokat vagy játékokat néz (a lassabb tempójú és realisztikusabb műsorok jobbak a kognitív funkciók szempontjából). Ha többet szeretnél megtudni arról, hogyan korlátozd a képernyő előtt töltött időt, és hogyan tanítsd meg gyermekeid arra, hogy szabályozzák saját képernyő idejüket, olvasd el a képernyőidő kezeléséről szóló bejegyzésemet, illetve idősebb gyermekek esetén nézd meg, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a videojátékok és a valós kihívások között.
3. Bevonódás és kapcsolódás
Ez az ember „vad” környezetének legfontosabb jellemzője, amit az agy elvár, a szeretet és a kötődési személyekkel – pl. a szülőkkel – való kapcsolat.
Fajként, eredendően szociálisak vagyunk. A Harvard Life Study, egy 80 éves longitudinális vizsgálat szerint az egyetlen tényező, amely előre jelezte az egészséges és boldog életet, az a társas támogatás és kapcsolat volt.
A kutatókat meglepte, hogy a társas kapcsolatok milyen erős prediktív tényezőt jelentenek nemcsak a mentális jólét, hanem a fizikai egészség előrejelzésében is.
„Dr. Waldinger, a tanulmány egyik vezetője TED-előadásában elmondta: „a jó kapcsolatok nem csak a testünket védik, hanem az agyunkat is… a magány gyilkol, olyan erős (előrejelző), mint a dohányzás és az alkoholizmus”.
„Te vagy a legjobb „játék” gyermeked számára”
Számos fejlődéspszichológus használja a következő jelmondatot: „Te vagy a legjobb játék a gyermeked számára”. A beszélgetés, az éneklés, az ölelés és a gyermekeddel való interakció természetes tér a gyermekek számára a tanuláshoz és a növekedéshez.
Patkányokkal végzett kutatások kimutatták, hogy az, ahogyan az anyapatkány fizikailag gondoskodik a kicsinyeiről (mennyire tisztogatja és nyalogatja őket), megváltoztathatja azt, ahogyan az utódok egész életük során reagálnak a stresszre. Azok a patkány kicsinyek, melyeket többet tisztogattak és nyalogattak, olyan epigenetikai változásokat mutattak, amik jobb élethez való alkalmazkodást eredményeztek, mint azon patkányok, melyeket nem tisztogattak eleget.
Egy 20 évvel ezelőtti, koraszülött csecsemőkkel végzett kutatás hasonló eredményre jutott: Azok a koraszülött csecsemők, akiket az anyai kenguru gondozásban (KMC, Kangaroo Mother Care) részesítettek, melynek során a szülők naponta közel 24 órán keresztül közvetlen bőr kontaktusban tartották csecsemőjüket, magasabb IQ-val, megnövekedett szürkeállománnyal, fokozott agykérgi érettséggel, illetve fiatal felnőttként csökkent hiperaktivitással és agresszióval rendelkeztek, mint azon csecsemők, akik nem részesültek KMC-ben.
Ne feledkezz meg tehát saját magadról, mint gyermeked normális, vad környezetének szükséges részéről. Annyi mindent tanulnak majd abból, hogy egyszerűen veled vannak. Természetjárásra mennek veled. A karjaidban tarthatod őket. Te vagy az ő vad és természetes helyük. Nincs szükség agyfejlesztő játékokra.
4. Mindenekelőtt kérdezd meg magadtól – Mit vár el az agy?
Ha szokatlan élményről van szó, vajon olyasmi, amit a gyermeked élvezne, ami illik a temperamentumához?
A második nyelv tanulása, a zene, a művészet, az utazás, sőt bizonyos típusú technológiák mind-mind összefüggésbe hozhatók az agy fejlődésének fokozásával.
Ám a gyermekeknek nincs igazából szükségük ezekre a tökéletesen csodálatos agyi fejlődéshez.
Kérdezd meg önmagadtól – ez vajon egy emberileg normális környezet a gyermekem számára? Ez olyasmi, amit az agya elvár? Ha nem, kérdezd meg magadtól, hogy ez segítene vagy ártana neki?
És aztán válassz bölcsen. Gondold végig, mit szeret a gyermeked, mihez vonzódik természetes módon, és foglalkozzatok ezekkel a dolgokkal. Túltervezett életünk miatt a gyermekkori stressz jelentősen növekszik. Úgy vélem, ez azért van, mert kivettük gyermekeinket az emberileg normális, vad környezetükből.
Tehát ne érezd úgy, hogy MINDENT meg kell tenned. Gyermekeidnek valójában csak rád, a barátaikra, egészséges ételekre, egy kis friss levegőre van szükségük, és arra, hogy játsszanak – méghozzá szabadon.
Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szükséged, fordulj a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudod nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/