Egy tanulmány kimutatta, hogy a „kemény nevelés” kisebb agyhoz és szorongáshoz vezet a gyermekeknél
Egy nemrégiben készült tanulmány az érzelemszabályozással és a magasabb rendű érveléssel kapcsolatos agyi anatómiai változásokkal hozta összefüggésbe a kemény szülői nevelést. Miért olyan fontos, hogy ne kiabálj a gyermekeiddel, illetve 10 olyan módszer, amivel még ma abbahagyhatod a velük való kiabálást.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a rossz bánásmódban részesülő vagy súlyos gyermekkori viszontagságokon átesett gyermekek agyában változások mutatkoznak. Ezek az agyban és a stresszre adott válaszrendszerben megfigyelhető változások valóban adaptívak lehetnek a megpróbáltatások idején, ám idővel ezek a változások súlyos mentális problémákhoz vezethetnek.
Az Université de Montréal és a Stanford Egyetem új tanulmánya most először mutatta ki, hogy ugyanezek a változások azoknál a gyermekeknél is megfigyelhetők, akik nem részesültek rossz bánásmódban vagy súlyos megpróbáltatásokban, hanem „kemény nevelést” tapasztaltak.
Mi az a „kemény nevelés”?
A tanulmányban a „kemény nevelés” alatt azt értették, hogy a gyermekekre rendszeresen dühösek a szülők, ütik, rázzák őket vagy kiabálnak velük.
Sajnos ezek közül a nevelési módszerek közül sok népszerű és elfogadott, különösen a gyerekekkel való kiabálás.
A rossz bánásmódot vagy bántalmazást átélt gyermekekhez hasonlóan a serdülőknél is kisebb volt a prefrontális kéreg és az amygdala mérete, ha gyermekkorukban, 2 és 9 éves koruk között ismételten kemény szülői bánásmódot tapasztaltak.
A prefrontális kéreg és az amygdala (a limbikus rendszer része) kulcsfontosságú struktúrák az érzelemszabályozásban, és ha diszreguláltak, szorongáshoz és depresszióhoz kapcsolódhatnak.
„Ezek az eredmények egyszerre jelentősek és újak. Ez az első alkalom, hogy a súlyos bántalmazástól független kemény nevelési gyakorlatok összefüggésbe hozhatók az agyi struktúra méretének csökkenésével, hasonlóan ahhoz, amit a súlyos bántalmazások áldozatainál láthatunk” – mondta Dr. Suffren, aki a munkát az UdeM Pszichológiai Tanszékén, Françoise Maheu és Franco Lepore professzorok felügyelete alatt, doktori disszertációja részeként végezte.
A kemény nevelés okozta agyi változások szorongáshoz vezetnek
A kemény nevelés és az agyi változások kombinációja előre jelezte a szubklinikai szorongásos tüneteket, amikor ezek a gyerekek serdülőkorba értek.
Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a kemény nevelés végső soron valódi mentális egészségügyi problémákhoz vezethet a későbbi élet során.
A serdülőkori szorongás 2007 és 2012 között 20%-kal nőtt. A National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) szerint a 13 és 18 év közötti serdülőkorúak közül majdnem minden harmadiknál jelentkezik szorongásos zavar. Az öngyilkosságra hajlamos tinédzserek kórházi felvételeinek aránya megduplázódott az elmúlt évtizedben.
Bár a kemény nevelés nem minden szorongásért felelős, amit serdülőkorban láthatunk (ugyanis nagyon sok más tényező is hozzájárulhat), mégis a kemény nevelés lehet az egyik tényező.
Ugyanakkor vannak olyan tanulmányok, amelyek a rossz bánásmódon vagy bántalmazáson átesett gyermekek feltűnő ellenálló képességét mutatják — egyes gyermekeknél ugyanis nagyobb szürkeállomány és fehérállomány alakul ki a hippokampuszban, és több kapcsolat van a limbikus régió (érzelemfeldolgozás) és a prefrontális kéreg (érzelemszabályozás) között.
Mit jelent ez? Van remény?
Az agy rendkívül alkalmazkodóképes és rugalmas, és mindig van lehetőség arra, hogy a gyógyulás megtörténjen. Ha olyan környezetet teremtünk, ahol gyermekünk biztonságban érzi magát – egészen az idegrendszeréig terjedően – az segít olyan agyat létrehozni, amely képes megfelelően szabályozni az érzelmeket és kezelni a stresszt.
Érdekes, hogy az a csoport, amelyiknél az agyi változások mutatkoztak, 2 és 9 éves kora között többször és folyamatosan ki volt téve kemény nevelésnek. Mindannyiunknak van olyan pillanata az életben, amire nem vagyunk büszkék, és nem arra törekszünk, hogy tökéletesek legyünk. De ez egy olyan időszak, amikor a gyermekek agya és stresszreakciós rendszere rendkívül érzékeny — és ez a szülő-gyermek kapcsolat révén formálódik.
A korai gyermekkor érzékeny időszak a prefrontális kéreg és a limbikus rendszerrel való kapcsolatok agyi fejlődése szempontjából. Amikor gyermeked dührohamot kap vagy épp kirohanása van – tekintsd azt egy lehetőségnek arra, hogy segíthess neki kiépíteni ezeket a kapcsolatokat. Ez egy lehetőség arra, hogy gyermeked megtanulja, hogyan vészelje át a stresszt, a kihívásokat és világunk hullámvölgyeit a karjaid biztonságában — mielőtt a gyermekkori komfort nélkül kellene szembenéznie a világgal és annak minden zordságával.
Hogyan hagyjad abba a gyermekeddel való kiabálást
Az első lépés, hogy másként lássuk az érzelmeket és a viselkedést. A helytelen viselkedés az érzelmek éretlen kifejezéséből, a túlzott ingerlésből, az éhségből, a fáradtságból vagy az impulzusokból eredhet.
Ha a viselkedésen túl a kiváltó okot keressük, akkor segíthetsz gyermekednek a dührohamok és a kirohanások közepette is.
Amikor gyermekeink impulzívan cselekednek az érzelmeik alapján, azonnal rájövünk, hogy mit csinálnak rosszul. A viselkedést egyenlővé tesszük az érzelemmel. Ez pedig azt az üzenetet adhatja gyermekeinknek, hogy az, ahogyan éreznek, rossz, amitől ők még rosszabbul érzik magukat, és valószínűbb, hogy internalizálják problémáikat vagy kirohanásokat tesznek. Idővel ez egy ördögi körré válik.
Amit tennünk kell, az az, hogy elválasztjuk a viselkedést az érzelmektől. Az, hogy bántottnak, frusztráltnak, dühösnek vagy zaklatottnak érzed magad, mert a barátod elvette tőled a játékodat, nem rossz – teljesen helyénvaló, hogy ezeket a dolgokat érezd. De az a viselkedés, hogy fejbe vágod a barátodat egy másik játékkal, nem a legjobb módja annak, hogy kifejezd ezeket az érzéseket.
Miért? A barátodat megütni több okból is helytelen, de az egyik ilyen ok a társadalmi költség – azt kockáztatod, hogy elveszíted a barátodat. Szerencsére (és valószínűleg az evolúciónak köszönhetően) a kisgyerekek nem neheztelnek.
Ha egyszer elkezded így szemlélni a viselkedést és az érzelmeket, sokkal könnyebb lesz nem kiabálni.
1. Tanuld meg elválasztani a mögöttes érzelmeket és impulzusokat a viselkedéstől.
2. Segíts a gyermekednek megnevezni az érzelmeit.
3. Ismerd el, hogy az érzelmek rendben vannak, még akkor is, ha a viselkedésen változtatni kell – „Nem baj, ha dühösek vagyunk, de a kezek nem arra valók, hogy kimutassuk dühünket.”
4. Használj érzésszüneteket, hogy segítsd gyermeked az érzelmeinek jobb megismerésében, és abban is, hogy elgondolkodjon az érzelmek és indulatok kifejezésének jobb módjain. Az érzésszünetek számodra is hasznosak lehetnek – ha frusztrált vagy és szünetre van szükséged, tanuld meg, mit mondj, hogy tovább tudj menni, és szabályozni tudd saját érzelmeidet.
5. Amikor a gyermeked épp egy dühroham vagy kirohanás közepén van, ne próbálj érvelni vele. Ismerjed el érzelmeit, és miután az érzelmi hullám lecsendesedett, gondolkodjatok el rajta.
6. Adj gyermekednek választási lehetőséget az érzelem átélésére és az érzelem megfelelő kifejezésére. „Te tényleg nagyon feldúlt vagy! Elmondanád, hogy mit érzel? Megnyugtatásra, egy kis térre vagy valami bolondságra vágysz?”
7. Egy stresszes időszak, egy dühroham, egy kirohanás vagy valami felzaklató dolog után, segítsd gyermekedet szenzoros játékokkal megnyugtatni.
8. A szenzoros játék segíthet az idegrendszer megnyugtatásában és a gyermekek helyreállításában is.
9. Találd meg a középpontodat! Melyek azok a dolgok, amelyek segítenek abban, hogy megalapozottnak és szabályozottnak érezd magad? Az inger és a válasz között van egy tér. Ebben a térben vegyél mély lélegzetet, és inkább válaszolj, mintsem reagálj a gyermekedre.
10. Hozz létre otthonodban egy nyugodt, az érzelmeket előtérbe helyező teret. Ez olyan eszközöket adhat, amelyeket olyan pillanatokban használhatsz, amikor az érzelmek a tetőfokon vannak.
Ha együttgondolkodásra, segítségre vagy támogatásra van szükséged, fordulj a szakembereinkhez bátran, akár online – itt meg tudod nézni mikor van szabad időpontjuk: https://kidlife.hu/idopontfoglalas/